A koncert
után jócskán megcsappant a Siberia fizető vendégeinek a száma, alig maradtak
páran. Rajtam és Carolineon kívül még pár lány csatlakozott hozzánk, így
elvonultunk az egyik kisebb gyéren megvilágított terembe. Bepréselődtünk két
nagyobb boxba, és heringek módjára szagoltuk a másik izzadságát. Andyvel
összeért a combunk, amitől az egész bensőm bizsergett. Ashley rendelte a
piákat, és minél több alkohol csúszott le a torkunkon, annál oldottabbá vált a
hangulat.
-A Pöttöm
Panna az új barátnőd? – kérdezte Jake (ha jól emlékszem) rám utalva. Miért akad
ki mindenki a magasságomon? Nem mintha könnyen felkapnám a vizet, de már
kezdett egy picit irritálni, hogy senki sem hívott a rendes nevemen.
- Olyan
kis édes, nem? – Andy büszkén, már-már birtoklón karolta át a vállamat. Puszit
nyomott az arcomra.
- Reméljük
belőle nem lesz olyan dühöngő hárpia, mint az előző csajodból – szóval Novát
nem igazán kedvelték.
- Hidd el
ő teljesen más! – rám mosolygott.
-
Pindurkát legszívesebben mindenki eldugná a zsebébe, hogy ne essen bántódása a
nagyvilágban! – vihogott közbe Ashley. Naná, hogy nem bírta ki kommentár
nélkül. Ronda nézéssel jutalmaztam, Andy pedig Carolineon átnyúlva csapta meg.
– Most mi van? Tán, nincs igazam? Andy, csodálkozok, hogy még nem veszítetted
el egy nagyobb tömegben! – eléggé keresztbe álltak már a szemei.
-
Legszívesebben téged hagynánk el, de sajnos két gitárossal nem lenne az igazi a
banda – vágott vissza.
- Tudom,
hogy mindannyian imádtok, ne is titkoljátok! – átölelte a mellette ülő szöszit.
A hidrogénezett hajú lány, szerintem még a tizennyolcat se töltötte be, de
kiéhezve itta a szavait. – Igaz, bogaram? – lesmárolta, mindenféle bevezető
nélkül.
- Na, jó
engedjetek ki! – a hólyagom durranás közeli állapotba került.
- Valami
baj van? – nézett rám Andy.
- Csak hív
a természet! Caroline jössz te is? – a lányok mindig párosban járnak budira,
mivel egyedül eltévednénk. Jól van, mi sem tudjuk az okát, de ez egy ilyen
íratlan szabály a gyengébbik nem között.
- Aham –
felállt ő is.
- Sietünk
vissza! – cuppanósat nyomtam Andy ajkára.
- Hé, én
nem kapok? – pofátlankodott Ashley. Válaszul beintettem. A barátnőm felszisszent,
majd elvörösödött, és gyorsan rájöttem mitől. Az a bunkó az én fenekembe is
bele csípett. – Bocs, kihagyhatatlan alkalom volt! – röhögött. Hatalmas
pofonnal jutalmaztam az előbbi kis akcióját.
- Bocs, ez
is kihagyhatatlan alkalom volt! – az összes pasi nevetésben tört ki, és ha ez
nem lenne elég Andytől is kapott egyet.
A mosdó a
folyosó végén van balra. A falon óriási tükörben csodálhattad meg az elmosódott
sminkedet, amitől persze ellenállhatatlan vágyat érzel némi szépítkezésre. A
másik fülkéből telefoncsörgés hallatszódott ki. Kicsapódott az ajtó, és a
barátnőm kiviharzott arra hivatkozva, hogy az anyukája hívja, és bent borzalmas
a térerő. Felkentem némi csillogós szájfényt, megigazítottam a ruhámat, majd
dolgom végeztével kijöttem. Teljesen elbambulva ütköztem bele valakibe.
Felnézve a fasztarisznyával találtam szembe magam (közismertebb nevén Jinxx).
- Hello
szépségem! – megfogta a karomat. – Tudom, hogy Andy csaja vagy, de nem lenne
kedved egy kicsit velem is mókáznod? – a lehelete tömény alkohol szagot
árasztott. A félelem azonnal át akarta felettem venni a hatalmat, de nem
engedhettem neki. Éreztem, hogy elszorul a mellkasom, de most erősnek kell
lennem, hiszen senkire sem számíthatok. Vajon, hova a fenébe tűnhetett
Caroline?
- Engedj
el! – remegett a hangom, de igyekeztem nem mutatni mennyire megijedtem tőle.
Nekünk, lányoknak az egyik legnagyobb félelmünk, hogy megerőszakolhatnak
minket. Viszont ha nem állunk ki magunkért, meg is történik, aztán
kesereghetünk rajta egész hátra levő életünkben, hogy miért nem tettünk
valamit, hogy megelőzzük.
- Hagyd a
faszba azt a nyálas seggfejet, én sokkal jobb vagyok nála! – az egyik
hajtincsemmel kezdett el játszadozni.
- Andy
nyomába sem érhetsz! – felemelve a térdemet tiszta erőből találtam el a
legnemesebb testrészén. Az ütésem betalált, és ő összegörnyedve, vinnyogva
markolászta a lába közötti részt. – Soha, többet ne merj hozzám érni, világos?-
ismét megrúgtam ugyanott. Igen kegyetlenség aláírom, de ez az egyetlen
fegyverünk a férfiak ellen.
- Ezt még
megkeserülöd, te szuka! – nem bírt újból elkapni, és én ki is használva a
lehetőséget hagytam ott. A folyosón elkaptam Carolinet, majd rángattam
visszafelé, de nem mondtam el mi történt. Nem értette, de látva milyen
zaklatott vagyok, nem is kérdezett semmit.
- Hé-hé,
valami baj van? – faggatott Andy miután visszadurodtam mellé. Azt hiszem az
azóta is tartó reszketésem leleplezett.
- Andy
jobb volna, ha féken tartanád a kis kurvádat! – bukkant elő a potya punci
vadász, liluló fejjel, tajtékozva a haragtól. A barátom felvont szemöldökkel
nézett rám, aminek hatására mindenki ilyen reakcióval jutalmazott meg.
- Rám
akart mászni, én meg tökön rúgtam! – szolgáltam magyarázattal. A bűntudat nem
kerülgetett, hiszen jogos önvédelemből cselekedtem.
- Na, jó
itt a vége a bulinak! – kelt fel Jake. – Köszönjük Jinxx, hogy ismételten
elbasztad, mert nem bírsz részegen uralkodni magadon! – szóval, ez nem az első
eset.
- Most
komolyan? – vinnyogott egy nyúlánk barna lány.
- Komolyan
– biccentett Jake.
CC
rendezte a számlát, és a többiek morogva távoztak. Andy a kezemet fogva
megfenyegette Jinxxet, hogy ha még egyszer hozzám nyúl kibelezi, és olyan
helyen ássa el, ahol soha nem fogják megtalálni. Jake elrángatta a
fasztarisznyát kijárat felé, még mielőtt kitörne a háború. Caroline taxit
hívott, hogy haza vitesse magát, mi pedig gyalogoltunk. Ashley nem tartott
velünk, amiből kikövetkeztettem, hogy tovább élvezi a szöszike társaságát. Jó
szórakozást kívántunk a későbbiekhez.
- Mi
lenne, ha megismételnénk a múltkorit, csak most kettesben? – nincs kedvem a
szobám magányában eltölteni az est hátralevő részét.
- Felőlem,
rendben – a keze az enyémbe kulcsolódott.
-
Kérdezhetek valamit? – rohadtul marta az oldalamat a kíváncsiság. Bólintott. –
Mi most együtt vagyunk? Úgy értem találkoztunk párszor, van köztünk valami, de
tudni akarom mi a helyzet…
– Pindurka, járnál velem? – megtorpant. A
szívem rögtön nagyobb sebességre kapcsolt, és a gyomromban levő pillangók öröm
táncot lejtettek. A fejemben petárdák robbantak, és a háttérben esküvői
harangok zúgtak. Oké, oké zene állj, ne rohanjunk ennyire előre!
- És, ha
nemet mondok? – kacérkodtam vihogva.
-
Megfürdetlek a hóban – időközben szép karácsonyi képeslapra illő havas takaró
lepte be a várost.
- Úgy sem
mered – szorítottam össze a szememet.
- Fuss, az
életedért Pindurka! – gonoszul vigyorgott sátáni kacajjal megspékelve. Ajajj!
Rohantam egyenesen a legközelebbi park irányába, és nem bírtam levakarni a
mosolyt az arcomról. Azt hiszem rossz döntésnek bizonyult ekkora sík terepre
tévedni. Hamar be is ért egy hógolyót tartva a kezében. Na, nem hagyom magam!
Borzasztóan pocsék vagyok, ami a célzást illeti, de harcoltam a végsőkig,
míg parádésan el nem csúsztam. Gyorsan
fölém kerekedett, és csikizni kezdett, aminek hatására vihogás lett úrrá
rajtam. – Na, feladod? – nevetett. Az arca kipirult, a nedves fekete tincsei az
arcához tapadtak, a gyönyörű kék szemei ragyogtak a boldogságtól.
- Soha! –
nevettem tovább levegőért kapkodva.
- Akkor
másképp kell, hogy meggyőzzelek! – megcsókolt, és én a mennyekbe repültem alá.
Olyan istenien, és érzékien csinálta, mint azelőtt soha egyetlen pasi sem,
akivel eddig találkoztam.
- Hát,
legyen, ha már ennyire szépen kérted! – tudta jól, hogy csak húzom az agyát.
Most őszintén ti nemet bírnátok neki mondani? Édes, helyes, remekül csókol és
mindennek a tetejébe még a lépteim nyomát is imádja.
- Győztem!
– felsegített.
- Mert
hagytalak nyerni! – nyújtottam ki a nyelvem.
- Ha te
ettől jobban érzed magad – mosolygott.
A hógolyó
csatától kifáradtunk, így a séta helyett felugrottunk a legközelebbi buszra,
ami a házuktól két sarokra rakott le minket. Van romantikusabb annál, mint
mikor kiéhezve várjátok a pasiddal, hogy végre megsüljön a mirelit pizza? (Csak
vicceltem, persze hogy van, de ez most el kellett lőnöm.) Az alkohol hatása
lassan kezdett elmúlni, a fejem meg kitisztulni, de ez most valahogy mellékes.
- Mesélsz
magadról? – kérdezte, mikor a kanapén ültünk.
-
Egyezzünk meg – fordultam felé. – Elmondom a történetemet, ha te is a tiédet.
- Mire
vagy kíváncsi? – két féle ember létezik, az egyik, aki a szélén, a másik, aki a
csúcsánál harapja a pizzát, ő az utóbbi. Na, nem mintha ez olyan fontos
információ lenne, de azért megjegyeztem.
- Honnan
tudod milyen a magány, mikor bekebelez a sötétség, és nem akar elengedni –
leöblítettem a falatot egy kis kólával (ő sörözött, viszont én ki nem állhatom,
szóval passzoltam).
- Rendben
– bólintott.
A késői
vacsora után kiöntöttem a lelkem. Elmondtam milyen borzalmas volt elveszíteni
az édesanyámat, azt, akit mindenkinél jobban szerettem. Az összes apró kis
momentumot megosztottam vele, ami csak az eszembe jutott róla, és hogy nem
bírtam sírni a temetésén, pedig rettentően fájt. Mennyire egyedül voltam az
intézetben, és hogy nem láttam a kiutat, szóval saját magamat kezdtem el
ostorozni, hibáztatni az egészért. A végén könnyekben törtem ki, és annyira
örültem, hogy hónapok óta most először hallgathatta meg valaki a kálváriámat,
és adhattam ki a fájdalmamat. Megvárta, míg abba hagyom, és bele kezdett a
saját történetébe. Egészen fiatalon kezdődtek nála a szorongások, félt a
sötéttől, a saját gondolataitól, és attól, hogy soha nem lesz, majd aki
szeretheti őt. A gimiben rengetegen szekálták, kiközösítették, mert más volt,
és felvállalta önmagát. Nem voltak barátai, senki, aki kicsit is éreztette
volna vele, hogy mellette áll. Az egész tinédzser kora a depresszió jegyében
telt el, míg egy nap rá nem jött, a zene az, ami gyógyírül szolgál a számára.
Elkezdett dalokat írni, és leszarta, mit gondolnak, vagy mondanak róla mások. A
szerelem pedig a későbbiekben rátalált egy Natascha nevű lány személyében, és
hiába szakítottak néhány hónap múlva ráébredt, hogy a boldogság nem jön
könnyen, de ha feladod a keresését önmagadból vesztesz el egy darabot.
- Ki kell
szaladnom a mosdóba – pattantam fel váratlanul. Megérintett, amit mondott, de
egyfolytában önző módon csak az járt a fejemben, hogy a múlt felidézése
mennyire elszomorított, és muszáj megtennem. – a sok kóla nem tett túl jót –
kényszeredetten elmosolyodtam.
- Persze, menj csak – rágyújtott. Nem gyanított
semmit, szóval nyert ügyem van.
Bezárkóztam
a fürdőbe. A lehető leghalkabban nyitottam ki a beépített szekrényt a mosdó
felett. Kerestem bármit, amivel újra felnyithatom a régi sebeimet, mivel a
kényszer rá, hogy megtegyem, nem akart enyhülni. A szájvizes flakon mögött
megtaláltam a bontatlan csomag pengét, és egy röpke pillanatig átvillant
rajtam, hogy nem szabadna, de gyorsan elűztem a gondolatot. Feltéptem a papírt,
és az alig behegedt sebeket újra felnyitottam. A vér látványa szinte azonnal
megnyugvással töltött el, és a vörös átszínezte a hófehér pulóveremet.
Megigézve bámultam, majd folytattam nem törődve senkivel, semmivel, csak a
metszésekre összpontosítottam.
-
Pindurka, mit csinálsz ilyen sokáig bent? –dörömbölt. A hangja a távolból szólt
hozzám, de nem válaszoltam. Feltételezhetően sejtette, hogy valami nincs
rendben, mert a következő pillanatban a zsanérok kiszakadtak a helyéről, és
hatalmas robaj kíséretében szakadt be az ajtó. Ott állt kikerekedett szemekkel,
másodpercek alatt felmérve a helyzetet. – Azt hiszem, nem hagysz nekem más
választást – durván megragadta a borotvát tartó kezemet, és a saját bőréhez
nyomva hosszú vágást ejtett a bal alkarján általam.
- Mit
csinálsz? – kérdeztem remegő hangon, nem értve az egészet.
- Gyerünk,
ha meg akarod vágni magad, akkor nézz a szemembe, és tedd meg velem, ahányszor
csak magaddal tennéd – erősen szorítva a csuklómat újabb sebet ejtett a karján
általam.
- Nem
akarom… - a könnyek elhomályosították a látásomat, és kétségbeesetten próbáltam
kiszabadítani a karomat. – engedj el! – a mellkasom gyorsan süllyedt, és
emelkedett.
- Fel
fogod végre, Pindurka? – dühösen és egyben szomorúan emelte rám a tekintetét.
- Nem
akarlak bántani… - zokogtam.
-
Akárhányszor magaddal teszed ezt, az nekem okoz fájdalmat, érted már? – remegve
bólintottam. – Szerinted nekem, nem jut eszembe, ha ép szar napom van? – sóhajtott.
- Miért csinálod egyáltalán? – szegezte nekem a kérdést.
- Mert
fáj… - a mellkasomra mutattam. – itt belül.
- Figyelj,
az élet nem egy tündérmese. Nézz csak rám, egy senki voltam és, ha nekem
sikerült átvészelnem, neked is fog, én hiszek benned. Rám bármikor számíthatsz,
ezt ne felejtsd el! – enyhült a szorítása a csuklómon. Magához rántott, én
pedig sírva bújtam hozzá. – Megígérem, hogy soha nem hagylak magadra! –
suttogta a fülembe. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, milyen gyáva módszer
választottam a kínjaim enyhítésére, és hogy már nem csak én sérülhetek meg,
hanem ő is. Nincs az-az Isten, hogy bármilyen formában is fájdalmat okozzak
neki.
-
Segítesz? – hosszú percek múlva szólaltam csak meg. Kinyújtottam a ráalvadt
vértől szennyezett karomat. Igazából nem csak erre értettem, hanem a
felépülésemre is.
- Persze,
Pindurka, bármiben – ismét előbukkant az-az édes mosolya, ami számomra a
világot jelentette.
- Köszönöm
– viszonoztam a mosolyt.
Lemosta a
vért, lefertőtlenítette a sebeket (most először láttam igazából mit is
műveltem, mikor Andy arcát figyeltem, miközben gondoskodott rólam), és
bekötözte. Kaptam tőle egy másik pólót, az előző meg a szennyes kosárban kötött
ki. Megkérdezte nála alszom-e, amire azonnal igennel feleltem.(Mellesleg, a
szobája sokkal nagyobb rendben van tartva, mint a lakás többi része.) Bebújtam
mellé, és a mellkasára hajtottam a fejemet. Az anyukám halála óta először
éreztem azt a fajta biztonságot, ami megnyugvással tölthette el a lelkemet.
Átölelt, és akkor tudtam, hogy mostantól semmi rossz nem történhet velem,
hiszen ő meg fog védeni a sötét, gonosz árnyaktól.
Sziiiiiaaaa^°^
VálaszTörlésElőször is. Mély levegő, türelem, felfogom az eseményeket...
.
.
.
Ez valami... *ül nyugodtan* AAAAAAAAA *eltorzult fejjel ordít hirtelen*
Annyira de többszálom futó cselekmények voltak:O
Elkápáztattál, mint mindig.
Jinxx... Megölöm. Akkora egy retardált bunkó egy paraszt egy fúúú. *csapkodja az asztalt*
No de Andy... (Mast maradjunk ennél a jelenetnél) ebben a pillanatban úgy voltam, hogy szét fogja nyírbálni, vagy kibelezi, vagy levágja a pityuláját *nem, vélemény közben igyekszik nem használni obszcén szavakat*
A cuki jelenet megnevettetett..*-* angol után esedékesen jól jött.
Viszont a pengés rész.... Isten az atyám, hogy könnyeztem. Anyám rá a tanú.
Szóval köszönöm (mások nevében is szerintem beszélhetek, ha meg nem, akkor jegesmaci fél karja a popsijukba), hogy jó gyorsan hoztad a részt, és hogy megint egy minőségit kínáltál fel nekünk!
Várom a többit!
Ölel, puszil, s mi egymás:
Vivie <3
Szia Vivien! :)
VálaszTörlésMint mindig, így most is hihetetlen módon örülök neked. :D Jinxx egy paraszt, de majd jóvá teszi a bűneit egy későbbi részben :D Boldoggá tesz, hogy tudtam rád hatni a "pengés" résznél, ami kicsit személyes tapasztalatból építkezett. :) Á, nem is tudom mit írjak még... :D XD
Hamarosan folytatás :)
Puszillak,
Evangeline
Fenetikus rész volt, mint mindig... Igazából, nem is találom a szavaimat, nagyon rég nem találtam ilyen jól megírt fanficet. Keresem az államat az asztal alatt.. :)
VálaszTörlésBár mondjunk, kicsit zavar, hogy Jinxx ilyen paraszt, de remélem, azért összekovácsolódnak ők is. :D
Gyorsan folytatást!
Szia Shinachan!
VálaszTörlésMegint köszönöm, hogy írtál nekem. :) Örülök, hogy tetszik, főleg, hogy ennyire tetszik. :D (nesze neked szóismétlés XD). Nyugi a későbbiekben Jinxx jóvá fogja tenni a bűneit, és talán kedvelhető karakter is lesz. ;) Hamarosan folytatás :D
Puszil,
Evangeline