Másnap
reggel megnyugvással töltött el, hogy nem csak álmodtam az előző estét.
Szabályosan rám kulcsolta az egész testét én meg az aprócska termetemnek
köszönhetően szinte eltűntem a karjaiban. Elmosolyodtam, és megsimogattam a
karját.
- Szép jó
reggelt, Pindurka! – szólalt meg. Sikerült megijesztenie, hiszen azt hittem még
nagyban húzza a lóbőrt. – Elég régóta fent vagyok, de nem akartalak felkelteni,
mert olyan békésen aludtál.
- Köszike
– szembe fordultam vele. Az ujjaimmal bele túrtam a hajába, és habár még mindig
hihetetlennek tűnt, hogy itt van mellettem, az érintésekkel próbáltam
realizálni a dolgot.
- Gyönyörű
vagy, ugye tudod? – mélyen a szemembe nézett. Most, hogy ilyen közelről
figyelhettem meg tűnt fel a két pici anyajegy az álla közelében.
- Ha azt
felelem igen, akkor beképzelt leszek tőle? – az ujjaimmal a hasán írtam le
néhány kört.
- Egy kis
egészséges önbizalom sosem árt – elmosolyodott. – Amúgy, szeretnél valamit,
vagy csak úgy játszadozol? – leesett az állam a megdöbbenéstől. Gyorsan
átfutott az agyamon, mit is válaszoljak. Adjam elő a sértődöttet, megüssem a
pofátlan beszólásért, vagy esetleg valami mást…
- Miért te
szeretnél valamit? – kérdeztem vissza csábosan. Ismét a ribanc énem tört ki
belőlem.
- Hidd el,
szívesen feküdnék le veled, sőt kérned sem kellene, de per pillanat még túl
korainak érzem. Ugye nem baj? – nem értettem a reakcióját. Nem talál vonzónak?
Na, jó az előbb bókolt nekem, de ez puszta női logika.
- Fogd be,
és simogass kicsit! – rendben beismerem, egészen felizgatott. Szerintem nem sok
erőlködésembe tellene, hogy rá vegyem, tegyen a magáévá.
- Nyugi,
kicsim, hamarosan… - megpuszilta a homlokomat.
- Kérlek…
- bevetettem a boci szemeket, és lebiggyesztettem a számat.
- Csak
simi, rendben? – oké, félig már beadta a derekát. Haladás!
- Aham –
bólogattam örömömben. Gyorsan fölé kerekedtem, és a lábaimat szétdobva ráültem.
Benyúlt a pólóm alá, majd végig futatta az ujjait a gerincemen. Kis cica
módjára doromboltam kifejezve a tetszésemet. Leutánozva a mozdulatait az
oldalát cirógattam, a mellkasán körözgettem. Magához húzott, és hevesen
megcsókolt. Éreztem, hogy a dagadó férfiassága a fenekemnek nyomódik.
- Nem –
engedett el hirtelen. – nem akarom, hogy azt higgyék, az a srác vagyok, aki pár
randi után megfekteti a csajt, aztán meg büszkén veri a mellkasát – hátra túrta
a haját. – Ez inkább Ashley reszortja.
- Mióta
érdekel téged mások véleménye? – nem hagytam abba a kényeztetést. Mélyen a
szemébe néztem. – Kívánlak, és az érzés kölcsönös, szóval… - a boxere feletti
vékony szőrcsíkot birizgáltam.
- Igazad
van! – megragadta a derekam, és maga alá fordított. Felhúzta a pólómat, majd a
nyelvével a bal bimbóm kezdte el nyalogatni, a gerincem ívbe hajlott a
gyönyörtől.
- Hé,
haver! – az ajtó váratlan csapódott ki, mire Andy gyorsan visszarántotta a
takarót rám. – Oh, baszd ki csak nem zavartam meg valamit? – cseppet sem tűnt
úgy, mint aki bánná a dolgot.
- A kurva
életbe Ashley, nem tudsz kopogni? – gurult dühbe a pasim.
- Nem
megyünk le a Műjégpályára? – figyelembe se vette, mit kérdezett tőle. Teljesen
természetesen viselkedett. – A tegnapi szöszi ott dolgozik, és ingyen be tud
minket vinni. Pindurka, van kedved hozzá? – egyszer, s mindenkorra
levakarhatatlan marad a becenevem.
- Ha,
előbb bemoshatok egyet, szívesen – grimaszoltam. Nem bocsátom meg egy könnyen,
hogy félbeszakított minket.
- Később
is dughattok – vonta meg a vállát. – de ez soha vissza nem térő alkalom. Plusz
megnézheted, hogyan rúgom szét a babaarcú seggét hokiban – vigyorgott.
- Pindurka?
– sóhajtott Andy belátva, hogy Ashley nem fogja feladni. – Szeretnél jönni?
- Tök
mindegy – vontam meg a vállam durcásan.
- Szép
volt, faszfej! – bokszolt bele keményen Andy a vállába, és tőlem is kapott,
mikor elhaladtam mellette.
A kávé és
cigi után Ashley már tűkön ülve sürgetett minket. Nem terveztem haza menni, így
megkértem, hogy adjon kölcsön valamit, amit felvehetek. Röhögve nyújtotta át a
Batman lógós fekete hosszú ujjú pulcsit. He-he! A langaléta termetének
köszönhetően az, hogy lógott rajtam enyhe kifejezés. Ashley persze nem bírta ki
beszólás nélkül, így Andy újból megütötte.(Az élet szép, ők meg agyon csapják
egymást!) Kettő egy szavazás ellenében megálltunk a legközelebbi hot-dogos
standnál.
- Jó
látni, hogy van olyan lány, aki szeret enni, és nem félti az alakját – mondta
Andy miközben sétáltunk.
- Az a kis barna, csak nyúltápot nyomott, mert
félt attól, hogy elhízik – szólt közbe Ashley.
- Nem
tartok az ilyenektől, mert jó géneket örököltem – anya is nádszálvékony volt,
pedig amennyi gyors kaját, mi elfogyasztottunk attól más már kinyiffant volna.
Na, igen, mivel nem tudott főzni, így a mikro és a sütő a legjobb barátunkká
vált, nem említve a kiszállítókat, akik messziről köszöntek nekünk. Régi szép
emlékek…
A new
orleansi jégstadion elég monumentális épület a belváros szívétől nem messze.
Belépve híres jéghokis, és műkorcsolyázok díjaiban gyönyörködhettünk meg a
falak mentén. A büfé elfoglalta az aula felét, a másik oldalon a kölcsönző, meg
a pénztár, az öltözőkhöz lépcső vezetett fel. Ashley vezette a menetet a
szöszkéhez. Mindenféle bevezetés nélkül lesmárolta, a csaj meg úgy tekintett
rá, mintha ő lenne az AtyaÚrIsten (igen, így egy személyben, mellőzve a
helyesírás szabályait). Vajon a srác, hány ártatlan lány lelkébe taposott már
bele? Költői kérdés! Nem is érdekel a válasz!
- Rachel,
akkor, amiben megegyeztünk? – a mindjárt lekaplak a két lábadról stílusát adta
elő.
- Rebecca
– javította ki. – és persze. A barátaidnak is? – nézett ránk.
- Kösz, de
mi inkább kifizetjük a jegyeket – nyúlt a pénztárcájához Andy.
- Hogy, te
milyen kis ünneprontó vagy, Rebeka állja a cehet – kacsintott rá.
- Nem
zavar, hogy kihasznál téged? – néztem szánalmasan a nyálcsurgató szöszire.
Szerintem, ha egy kútba kellene vetődnie a gitáros után mindenféle teketóriázás
nélkül megtenné.
- Kellene?
– flegmán rágózott megigézve bámulta tovább.
- Á.
feleslegesen tépem a számat! – legyintettem.
- Valami
olyasmi – bólogatott Andy.
A
kölcsönzőben 37-est kértem, míg a fiúk velem ellentétben hatalmas méretet
hordtak. Teljesen felspannolva válogattak a hokiütők között, szóval jobbnak
láttam egyelőre ott hagyni őket. Az öltözőben felszenvedtem a korcsolyát a
lábamra, majd szorosan becsatoltam.
-
Pindurka, voltál valaha a jégen? – méregette Andy a bizonytalan csoszogásomat a
korlát mentén.
-
Kiskoromban az egyik barátnőmmel sokat jártunk ki a városi csarnokba, de miután
elköltözött soha többet nem mentem, és ennek már vagy öt hosszú éve – Carrie a
szomszédságunkban lakott, és együtt nőttünk fel, szinte testvérekként.
Átvirrasztott éjszakák, pizsama partik, közös élmények, amik
elválaszthatatlanná tettek minket. Emlékszem hónapokig szomorkodtam, miután itt
hagyott. Egy ideig naponta telefonáltunk, leveleket írtunk, de az idő múlásával
meg tanultunk élni a másik nélkül. Ma is sokszor eszembe jut, viszont csak a
szívemet fájdítanám, ha újra felvenném vele a kapcsolatot. - - Te elég profinak
tűnsz… - tereltem el gyorsan a témát magamról.
- A
gimiben hokiztam, és ha nem szól közbe a zene, valószínűleg én lennék a North
Westend egyik nagy reménysége – vonta meg a vállát. –Na, gyere! – megfogta a
kezem, és óvatosan eleinte bébi lépésekben haladva segített újra tanulni a
mozdulatokat. – Elengedhetlek? – kérdezte két kör múlva.
- Azt
hiszem – feleltem bizonytalanul. Hozzá teszem, hogy legyen szó bármilyen
sportágról én borzasztóan béna vagyok benne szóval, ha esek-kelek, az számomra
a dolgok vele járója. Az első suhanás közben sikerült is egy hatalmas seggest
véghezvinnem.
- Meg
vagy? – nyújtotta a kezet.
- Aham,
csak közelebbről is megállapítottam, hogy mennyire tükör sima a jég –
poénkodtam a saját esetlenségemen. Sajgott a hátsó felem, és hasogatott a jobb
csuklóm.
- És elég
sima? – kuncogott édesen.
-
Tökéletes – vigyorogtam idétlenül.
- Hé,
Biersack készen állsz? – siklott mellénk Ashley fülig érő szájjal.
-
Szétrúgni a segged, Purdy? Bármikor! – a győzelemre való éhség csillogott a
mese szép kék szemeiben. – A vesztes alsógatyában futja körbe a stadiont –
gonoszul mosolygott.
- Most
komolyan? – vontam fel a szemöldököm.
- A
múltkori fogadásnál, a vadbarom miatt végig hánytam az éjszakát, szóval
tartózik nekem.
- Nem az
én hibám, hogy nem bírod a piát! – igen, határozottan megállapítom, hogy
súlyosan agykárosodottak.
- A meccs
húsz pontig megy, döntetlen esetén, mindketten megcsináljuk – nyújtotta előre a
kezét. –Pindurka, te leszel a bíró, ha esetleg a seggfej csalásra vetemedne.
- Fogalmam
sincs a hokiról – tártam szét a karomat. – Mik a szabályok?
- A durvulás megengedett, és a góllövésnél
ordítasz, lényegében ennyi.
- Nem kéne
kapus is? – azért ezt sejtettem magamtól is.
- Mivel
nem szabályos meccset játszunk, így most hanyagolható.
- Rendben
– felpipiskedtem, hogy megpusziljam Andyt. – Sok szerencsét! Remélem, megadod
neki azt, ami jár! – még mindig pipa vagyok rá a reggel történtek miatt.
- Most
nézd meg utoljára a baba arcút, mert a felismerhetetlenségig fogom alázni! –
röhögött Ashley.
-
Álmaidban, seggfej!
A
„durvulás” enyhe kifejezés arra, amit csináltak. Ha nem szóltak volna előre,
hogy mit művelnek, azt hinném, az egész egymás agyon veréséről szólna, a
műjégpálya keretein belül. Felváltva kenődtek fel az oldalfalra, és a másikat
kicsapva szerezték vissza a korongot. Úgy tűnt Andy tényleg ért a hokihoz, de
Ashley küzdeni akarása becsülendő volt. A gólok számolgatása hamar monotonná vált, és kezdtem berekedni a sok ordibálástól.
- Andy
lenyűgöző ott kint, nem? – összerezzentem a váratlan hangtól.
- Mi a
szart keresel itt? – fordultam meg. A drágalátos nővérkém ácsorgott mögöttem
fülig érő szájjal. Enyhén szólva is túl öltözött egy könnyed sétához, abban meg
biztos vagyok, hogy nem véletlen tévedt ide.
- Bekka
hívott fel – mutatta meg a telefonját. – Ha nem tudnád ő az egyik legjobb
barátnőm.
- A ribanc
ribanccal pacsizik össze, ez a természet rendje! – gúnnyal teli szavakkal
illettem. Nem felejtettem el a múltkori beszólását, és az, hogy még mindig
reménytelenül a pasimra hajt, külön adja az ívet.
- Miért
van rajtad Andy pulcsija? – a visítása ismételten a dobhártyámat sértette meg.
- Ahhoz
neked semmi közöd! – helyette újra a meccsnek szenteltem a figyelmem. – 8:6
Andy javára – kiabáltam közbe. Ashley megint csontrepesztő esést produkált a
jégen a pasim kegyetlen gáncsolásának köszönhetően. – Minek vesződsz vele? Ő
már rég túl van rajtad, akkor meg minek erőlködsz? Miért nem keresel valaki
mást? – oké, van még bennem némi kíváncsiság, bár inkább unaloműzésnek jó ez a
beszélgetés.
- Andy
volt az első szerelmem, és a mai napig nem bírom kiverni a fejemből, szóval nem
könnyű feladnom – hosszú sóhajt eresztett ki, majd leült mellém. – Közvetlen a
szakításunk után találkozgattam valakivel, de csak a szex miatt akart velem
lenni, szóval dobtam. Nem mellesleg pedig, bennem nem találtam meg azt, amit
Andyben.
- Ühüm,
értem – na, eddig tartott a lelkesedésem! Szánalmasan reménytelen a testvérkém!
- Figyelj,
sajnálom azt a múltkorit… - idegesen tördelte a kezeit, mert rám terelődött a
téma. – nem úgy gondoltam, csak kicsúszott a számon, mivel meg akartalak
bántani. Megbocsájtasz, nekem? Kérlek… - az enyémmel megegyező színű barna
szemében könnyek csillogtak.
- Jobban
alszol, ha igennel válaszolok? – kezdem unni a nyaggatását, szóval engedek a
könyörgésének. Nem felejtek, de a látszatot fent tarthatom.
- Kicsit –
szipogott.
- Remek! –
zsebkendőt kotortam elő, és átnyújtottam. – Elkented a sminked!
- Köszi –
ölelésre tartotta a karját, de ismerve a reakciómat inkább leejtette.
- Menj
haza légy szíves, semmi kedvem a további melodrámádhoz! – véget ért a kedves
fázisom, ismét bunkóba váltottam.
-
Mellesleg apa szeretne beszélni veled, szóval hívd fel vagy valami! – felkelt.
Csodálkoztam, hogy ilyen egyszerűen feladja a harcot, bár abban biztos vagyok,
hogy ez csak átmeneti állapot.
- Oké.
- Szia,
Heaven – felvette a táskáját a vállára, majd kidobta a fekete foltos zsebkendőt
a kukába. – Remélem, egy napon megértesz, majd engem.
- Szia,
Nova – mindössze ennyit válaszoltam.
Jó fél
órával később 11:9-re Andy megnyerte a játékot. Nem csalódtam benne! Ashley
morogva szabadult meg a ruháitól, és elbukva a fogadást teljesítette a
feltételt. Kifulladva, reszketve tért vissza, a kezeit fújkálva. A barátom
szinte fetrengett a röhögéstől (nem mellesleg meg videóra vette az egészet). A
legjobb öröm a káröröm nem, igaz?
Mindkét
fiú nyögdécselve fogta a fájó testrészeit, én meg vígan szinte dalolva sétáltam
mellettük. (Gonosz vagyok, és akkor mi van? )Nem sokkal később újra a lakásukon
voltunk. Nem kommentáltam különösképpen a kitörésüket, egyszerűen betudtam a
tesztoszteron túltengésüknek. Rendeltem kínait a közeli étteremből, és ők hiába
dőltek ki én bekajáltam helyettük is.
- Nem
folytatjuk, amit félbe hagytunk? – nyaggattam a mellkasán feküdve.
-
Pindurka, arra sincs energiám, hogy kimásszak a konyhába egy cigiért – nyögdécselve
mozdult meg. – Sajnálom!
-
Legközelebb, nem fogadok el kifogásokat, érthető? – fölé hajoltam és
megpusziltam.
- Imádlak!
– megsimogatta az arcomat.
- Én is
téged! – sóhajtottam.
-
Megmasszírozol? – a hattyúk halála effektus kezdődött el. Szegény férfiak, és
az ő mindent felemésztő szenvedésük! – Légyszi… - képtelen vagyok ellenállni
neki, szóval engedtem a kérlelésének.
I.M.Á.D.O.M.
VálaszTörlésEnnyi.
Megakadt a tudomány.
Imádom a párost, és az elején a hajdani szexjelenet.. Kár, hogy vízbe fullott.:(
Nagyon imádom az írásmódod, a szóhasználatodat, egyszerűrn a fellegekbe visz, amikor olvasom.(:
Köszönöm, hogy sikerült erőt adnod ezzel a részzel. (Mert igen, sikerült!)
Várom a következőt!
Ölel,
Vivien.(':
Úristen. Padló. Nem tudok mit mondani.
VálaszTörlésA páros még mindig best:) Rég nem olvastam ilyen jót, és rég nem voltam már ennyire laptophoz ragadt. (Na, basszus, már csak ugyan azt tudom ismételni minden résznél! :P)
Még mindig keresem az államat a padló alatt :'D
Fenomenális! Drog túladagolásban fogok meghalni! :D
Sziasztok csajok! :)
VálaszTörlésVivien:
Ne aggódj lesz, még benne szexjelenet, sőt hamarosan lesz... :D Köszönöm, hogy vagy nekem. :) Te is erőt adsz nekem a folytatáshoz. ;)
Shinachan:
Még mindig boldoggá teszel, és a függőséged lenyűgöz. :D Köszönöm neked, hogy vagy nekem. :) Aztán nem leszokni a "drogról", pláne nem meghalni XD
Puszillak benneteket,
Evangeline
U.I.: Andy&Ashley 4EVER! :D :D :D
Üdv. :)
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogra, mert kerestem egy olyan történetet a bandáról, amiről elmondhatom, hogy jó. :)
Te jól írsz, szépen fogalmazol, bár van még mit fejlődnöd. Észre vettem néhány elírást és vesszőhibát, de azokra ha figyelsz, akkor rendben lesz.
A fogalmazásod rendben van, szépen formálod a szavakat. Sajnos számomra túlságosan gyorsan történnek az események. Kissé hihetetlen számomra,hogy Andy ilyen gyorsan szerelembe essen. A banda többi tagja... hát, nem érzem azt,hogy mindenki jelleme el lett találva, de ez az Én véleményem. :) Jobb lett vonta ha vársz még azzal,hogy a főszereplők összejöjjenek. Ezzel semmi ba Nincs, mert gondolom tervezel még bele valamit. Csak maradj a földön és ne legyen olyan, mint egy szappanopera. :D
Selena voltam egy újabb rendszeres olvasód. :)
Szia Selena! :)
VálaszTörlésElőször is köszönöm, hogy itt vagy, és kommenteltél nekem, ha meg a rendszeres olvasóm leszel, azért külön hála. :D
Nos, igaz, hogy ez egy BVB fanfiction, vagyis pontosít Andyre kihegyezett történet, de én szándékosan csinálom, így ahogy. Fogalmam sincs milyen lehet a valóságban a banda, így a saját elképzelésem vittem bele, és aszerint alakítottam a történéseket. Talán kicsit gyors maga a főszál, de nem akartam tizenvalahány részig elhúzni azt, hogy összejöjjenek, mert az nem az én stílusom. Andy meg az én elképzelt, kitalált Andym, szóval gyorsan szerelembe esik. XD Bocsika, ezért! ;)
A későbbiekben igyekszem elkerülni a szappanopera jelleget, vagyis hazudok mert fogalmam sincs sikerül-e, de majd megpróbálom. :D
A vessző és az elírás hibák meg feltételezhetően azért vannak, mert elsiklottam felettük. :)
Még egyszer köszönöm, hogy itt vagy (és maradsz is) a későbbiekben. :)
Puszil,
Evangeline