7. rész

Emlékeztek a Benny Hill című showra? Tudjátok, vannak azok a vicces jelenetek, amikor a szereplők egymást kergetik, és közben valami rém idegesítő zene szól a háttérben. Lényegében mi is ezt csináltuk mellőzve a nevető közönséget. Nova sikoltozva rohant elöl, én mögötte Andy meg lóhalálában utánunk. A hideg levegő marta a tüdőmet, de megfogadtam, hogy csúnya verést kap a kis közbevetéséért, szóval kitartóan üldöztem tovább.

A park bejáratánál sikerült elkapnom, és be is vittem az első ütést, amitől elterült a földön. Vinnyogva négykézláb hátrált előlem, míg én lassan követve élveztem ki minden egyes másodpercet a szenvedéséből. Azt tervezgettem, hogyan fogom örökre bele vésni, hogy velem nem érdemes kikezdenie, mikor Andy elkapott hátulról. A váratlan lendülettől és a becsapódástól sikerült nekem is közelebbről megismerkednem a fagyott betonnal. Rögtön fölém kerekedett, a derekamra ülve fogta le a kezeimet.

- Nyugodj meg! – egészen közel hajolt az arcomhoz. Dühösnek és kissé csalódottnak tűnt. – Sikerült kikészítened, nézz csak rá! – oldalra fordítottam a tekintetem.

- Sajnálom, sajnálom… - ismételgette monotonul. A karjaival körbe fonta a térdét, és előre-hátra ringatózott. Szinte katatón állapotba jutattam. Kicsit megijedtem magamtól, hogy mit műveltem vele.

- Leszállnál rólam? – néztem azokba a csodás kék szemeibe.

- Megcsókolsz? – kacéran mosolygott. Szabályosan elolvadtam tőle, hogy még ilyen szituációban is képes ennyire édesen viselkedni.

- Egyezzünk ki egy szájra pusziban – na, azt hiszem ebben a pillanatban adtam be végképp a derekam. Felemeltem a fejem, majd rácuppantottam (az ajkában levő piercing további izgalmakkal kecsegtetett).  Az érzelemnyilvánítás eme aprócska mozzanatától szabályosan a mennyekbe repültem, és újult erővel töltött fel. Elmúlt a mellkasi szorításom, a szívem hevesebb ritmusra kapcsolt, és a lelkem egy sötét része felszabadult.

- Ennyi, Pindurka? – a meleg lehelete cirógatta a nyakamat.

- Most, csak ennyi – borzalmas akaraterőre volt szükségem, hogy megálljt parancsoljak a vágyaimnak. Hatalmasat sóhajtott, majd végre elengedett.  

Novához sétáltam, és leguggoltam mellé. Az egész teste rázkódott a zokogástól, a haja nedvesen tapadt az arcára az elhullajtott könnyeknek köszönhetően. Vajon az erőszak válthatta ki mindezt belőle? Feltételezhetően igen, bár szerintem az is, hogy közel kerültem a „pasijához”.

- Ne haragudj… - szipogott. – nem úgy gondoltam… - alig lehetett érteni a szavait, de mégis kivettem belőle mennyire őszintén megbánta. – csak úgy kibukott a számból – a nyakamba borult, és tovább itatta az egeret. Megveregettem a hátát vigasztalásképp, pedig az összes szőrszálam az égnek meredezett a szeretet áradatától. Rohadtul haragudtam rá, de per pillanat el kell játszanom az odaadó hugica szerepét, különben nem hagyja abba a hisztit. Viszont egy valami örömmel töltött el, nem csak én vagyok buggyant a családban.

- Oké – lenyeltem az összes nyomdafestéket nem tűrő káromkodásomat.

- Felbírsz állni? – hajolt mellé Andy. Engem a bunkóságom, őt meg a jó szíve fogja a sírba vinni.

- Megpróbálom – a színészi alakítása talán még az enyémet is übereli. Oscar gyanúsan alakította remegő lábakkal az elesett lánykát, aki arra vár, hogy megmentse a hős lovagja. Hányingerem támadt tőle, de ismét visszafogtam magam.

Andy felkapta (kicsit romantikusabban, mint engem a múltkor) és kézben cipelte a házunkig. Olykor hátra pillantott, és rám kacsintott, én pedig kényszeredett vigyor kíséretében a középső ujjammal jutalmaztam. Nova meg úgy bújt hozzá akár a kedvenc plüss macijához egy ártatlan kisgyerek. Az-az álszent picsa minden egyes másodpercet kiélvezte annak, hogy újra a karjaiban tartja. Más dolgom nem lévén magamban fortyogva baktattam utánuk.  Hajszál híján megpukkadtam a méregtől, amire a féltékenység meg az irigység nagyban rásegített.

A porta előtt lerakta, és becsengetett, hogy nyissák ki a kaput.

- Most, hogy ezt lerendeztük itt az ideje a jól kiérdemelt randinknak – vágtam vissza kegyetlen mosollyal. A nővérkémnek az összes vér kifutott az arcából, és levegőért kapkodott. Láttam rajta, hogy kész folytatni a korábbi kis műsorát, szóval gyorsan le kell törni a szarvait. – Ha tetszik, ha nem drága Nova, jelenleg velem van, és ha ezt nem tudod elfogadni, akkor nagyon sajnállak.

- Azt mondtad együtt vagyunk, ergo jogom van ehhez – olyan váratlanul kapott le, hogy köpni-nyelni nem bírtam, nem hogy ellenkezni. A csókja isteni, és előre sejtettem, függőséget fog kiváltani belőlem. Az ajka puha, a keze meleg, az érintése még a lábujjaimat is megbizsergeti, a nyakamat fogva játszadozott a hajammal. Mindent összefoglalva, kibaszott tökéletes! (Bár remélem, csórikámnak nem görcsöl be a háta a sok hajolgatástól.) Eredendően ateistának vallom magam, ám ezen túl elköteleződtem az Andyizmus mellett, és az imádatom fő célja a becses személye.

- Áááááá! – a dobhártyám végérvényesen feladta, mikor üvöltve felvisított. Hátra sem nézve száguldott be a bejáraton. Édes a bosszú, angyalom, és cseszett jól esik! Oké, aláírom picit könyörtelen volt, de megérdemelte, és gonosz szörnyetegként, ez megbocsájtható a számomra!

- Na, húzzunk kajálni, éhen halok! – ölelte át a derekam fülig érő szájjal.

- Beszaladhatok átöltözni? A végén még azt hiszik, hogy megrontasz egy diáklányt – vigyorogtam én is. Úgy döntöttem senki, és semmi nem árnyékolhatja be a jó kedvemet. Habár még nekem is hihetetlen milyen rövid idő alatt tettem meg a 360 fokos fordulatot, ami a viselkedésemet illeti. 

-  Ne már, olyan cuki vagy, mint egy lolli karakter valami béna anime sorozatból – pont ugyanez fordult meg a fejemben reggel a tükör előtt. Újabb ok, hogy lecseréljem a ruháimat.

- Megvárhatsz a ház előtt vagy be is jöhetsz – figyelmen kívül hagytam a megjegyzését. Igen, tudom az etikett kódex szerint nem illik behívni idegen fiúkat oda, ahol laksz. De hé, mióta is érdekel engem az ilyen? Plusz ez a második találkozásunk, vagyis megengedett a dolog.

- Nem szívesen teszem oda be a lábam, viszont ha kint maradok, lefagy az összes kiálló testrészem, bele értve a farkamat is. A közel jövőben pedig annak még nagy hasznát fogod venni! – zabálnivaló mosolyt fűzött a kommentárhoz. (Amúgy december lévén a tél már a nyakunkon van, és látszott a leheletünk, vagyis megértem.  Volt los angelesi polgárként én sem szívelem az itteni időjárást. )

- Nem csak nekem hiányozna, igaz? – vágtam vissza.

- Ott a pont! – ismerte el. – Csak utánad, Pindurka! –előre engedett.

Kisebb szóváltást követően beinvitáltam a szobámba. Megígérte, hogy nem leskelődik, de ha mégis azért büntetés jár. Bezárkóztam a fürdőbe, és gyorsan átvedlettem. Fehér pulóver rózsaszín szívecskékkel, farmer valamint fekete bokacsizma. Megfésülködtem, feldobtam némi sminket emellé társult a vastag parfüm felhő, és ennyi.

- Édesek a szívecskék, szépen kiemelik a melled! – nem is titkolta, hogy megbámult.

- Tetszenek, mi? – csábosan végig simítottam rajtuk puszta ingerlésképpen.

- A legszívesebben itt helyben megdugnálak, de nem szeretném elsietni – vigyorgott, amivel még jobban beindított. Ha közönséges akarnék lenni, azt mondanám a puncim bizsergett érte, de ilyen szavakat nem használunk, szóval hagyjuk a fenébe!

- Induljunk, mert a gyomrom táplálékért könyörög! – tereltem el a témát leplezve mennyire belepirultam az előbbi kijelentésébe.

A nappaliban az apámba botlottunk, és előre sejtettem, hogy nem fogja kibírni kommentár nélkül.

- Andrew, nem a rossz lánnyal vagy véletlenül? – na, tessék.  A magasságuk nagyjából egyezett, és én groteszkül festettem mellettük a 154 centimmel. Puszta megérzés, hogy az apám képes lenne a tettlegességig fajulni, ha nem úgy alakulna a helyzet. Minél előbb ki kell innen menekítenem, mielőtt az egész szituáció túlságosan is durva fordulatot venne.

- Mr. Rose – biccentett felé megadva a tiszteletet. Láttam rajtuk mennyire nem szimpatizálnak a másikkal. A tipikusan az a megfojtanám egy kiskanál vízben effektus. – Novával már hónapokkal ezelőtt szakítottunk.

- Összetörted a kicsikém szívét? – ökölbe szorult a keze.

- Tulajdonképpen ő csalt meg engem, szóval ebben az esetben nem én vagyok a szar alak – teljes mellszélességgel viselte az esetleges következményeket, amiért hatalmas piros pont a jutalma.

- Apa! – gyorsan közbe kell lépnem. – Emlékszel, az ígéretedre, miszerint nem baszogtatsz, ha rendesen járok suliba? – bedobtam az aduászom.

- A kurva életbe! – hatalmasat káromkodott, és bele vert a falba. – Na, tűnjetek el, mielőtt meggondolnám magam! – mutatott az ajtó felé.

- Ne várj meg, nem tudom, mikor jövök! – megragadtam Andy kezét, és kihúztam a veszély zónából. Győzelem! A hadművelet sikerrel zárult, és vér sem folyt.

Ültünk a kocsiban, és a néma csönd már kezdett rettentően irritálni.

- Az apád utál engem, olykor meg egy seggfej, de kivételesen elég higgadtan reagált – na, végre!

- Bevallom még nekem sem sikerült igazán kiismernem – vontam meg a vállam.

- Hova menjünk? – váltott témát, amit nem is bántam, mivel az előző kissé kínos a számomra.

- Válassz te, én még nem igazán vagyok jártas New Orleansban.

A Nola egy imádnivaló kis étterem a Francia Negyed szívében. Hatalmas az utcára néző ablakok, könnyed festmények a falon, kellemes légkör, lágy zene a háttérben, fehér abroszos asztalok, hangulatvilágítás és isteni illatok a konyha irányából. Hamar kiderült, hogy a helyet a Biersack család vezeti. Pofátlanul megérdeklődtem, hogy az ingyen kaja miatt hozott-e ide, de nemmel válaszolt. Azt mondta az étkezés árát levonják a fizetéséből, ugyanis itt pincérkedik kereset kiegészítésképpen.  (Legalább nem kellett állásinterjúkra járkálnia, és elég közeli kapcsolatban van az egész személyzettel, szóval az esély a kirúgásra elég kicsi.) Az étlapot átböngészve sajtos csirkét kértem rizzsel, desszertnek meg fehér csokoládés eper tortát. Udvariasan azért megérdeklődtem, hogy nem sok-e a kérésem, de csak legyintett rá. Micsoda úriember!

- Kérdezhetek valamit? –  várakozás közben kijöttünk rágyújtani. Az épület mögötti falat támasztottuk nagyban az ég felé füstölve.

- Persze – bólintott.

- Mi történt Novával? Úgy értem, mitől lett ilyen hisztérikus, ha a közelében vagy? – azóta mozgatott a kíváncsiság, hogy láttam őt olyan állapotban.

- Nos, azt hiszem, az egész történet kell ahhoz, hogy teljes legyen a kép – utolsót slukkolt a cigibe, majd elhajította a csikket. – Menjünk be, hideg van! – kinyitotta az ajtót, és előre engedett. Időközben kihozták a rendelt finomságokat. A nyál is összefutott a számban a puszta látványtól. Fel sem tűnt, mennyire ki vagyok éhezve, míg nem szembesültem a megrakott tálakkal.

- Szóval? – sürgettem.

- Először együnk utána elviszlek a kedvenc helyemre, és elmesélem – sóhajtott.

- Most komolyan? – nyögtem fel csalódottan. – Gonosz vagy!

 - Mondja az, aki először megtiltja a leskelődést utána meg csábosan felkínálja magát! – vágott vissza tudva jól, hogy ezzel lecsapta a magas labdát.

- Nyertél! – sóhajtottam. Per pillanat, olyan éhes vagyok, hogy nincs kedvem szócsatázni vele.

- Ne aggódj, el fogom mondani! – nyugtatott meg. Szerintem sejtette, ha nem teszi még inkább megsértődöm.

A számla rendezése után nem szálltunk vissza egyből a kocsiba. A kedvenc helye felé tartottunk gyalog, a Városi Parkba. Rengeteg látnivalóval és szórakozási lehetőséggel kecsegtetett a család minden tagjának. A szorgos munkásoknak köszönhetően pedig nyoma sincs a 2005-ös Katrina hurrikán okozta károknak.  Nem vagyok valami nagy természetbarát, így annyira nem nyűgözött le a hely, de azt aláírom, hogy valóban gyönyörű.

- Régen sokat jártam ide elmélkedni, vagy ha valami bántott. – a tó feletti művészien megmunkált fahídon álltunk meg.

- Igazán szép és meg van a maga varázsa – mellé támaszkodtam a korlátnál.

- Nova meg én egy koncertünkön találkoztunk… – fogott bele a sztoriba.

- Koncerteteken? – vágtam közbe.

- Aham, egy rock bandában énekelek – bólintott mosolyogva. – Tudod, mindig ott csápolt az első sorban, így nem volt nehéz nem észrevenni – folytatta. – A sokadik este után odajött hozzám, és elmondta milyen sokat jelent neki a zenénk, mennyire inspirálóan hat rá. Megköszöntem, és tovább léptem, legalábbis addig a pillanatig, míg rá nem jöttem, hogy nem bírom kiverni őt a fejemből. Megkerestem, majd randira hívtam. Repesett az örömtől, és igent mondott. Ugyan sok dologban különböztünk, de mégis megtaláltuk a közös hangot. Telt az idő, és a rajongóknak köszönhetően egyre több rólunk készült felvétel került fel a Youtube-ra. Nova kb. ekkoriban kezdett el jeleneteket rendezni, és a fejébe vette, hogy a háta mögött biztos más lányokkal is összefekszem. Feleslegesen próbáltam megmagyarázni, hogy számomra nem léteznek mások. Állandóan ugyanazt a szöveget hajtogatta, és én kezdtem besokallni tőle. Szerelmes voltam, és hülye is egyben! – az arca szomorú lett, és sejtettem ez mind a mai napig fájó pont az életében. – Emlékszem meghívták valami házi buliba, de én otthon maradtam, mivel nem igazán vágytam a részeg tinédzserek társaságára.

- Hadd tippeljek, ott talált boldogságra valaki más karjaiban – húztam el a számat. Ismerős a sztori, sajnos túlságosan is. Az előző exem pont ugyanezt csinálta velem, szóval tapasztalatból tudom milyen a megcsalt személynek lenni.

- Pontosan – sóhajtott. – Furcsán kezdett el viselkedni a buli után. Kedvesedett nekem, a kedvemben járt és újra a régi önmaga volt. Fogalmam sincs, hogy a bűntudat vezérelte- e benne, de nem is érdekelt, mert örültem, hogy végre minden rendben.

- Hogy derült ki mi történt?

- A fiú eljött hozzám, és bevallotta, hogy megfektette a barátnőmet. Nem vagyok rá büszke, de szétvertem a srác képét, majd kérdőre vontam Novát. Sírva bevallotta az igazat, és azt kérte ne haragudjak rá, mert részegen nem tudta mit csinál. Közöltem, hogy azonnal pakolja össze a nálam maradt cuccait, és tűnjön el. Nem sokkal később kezdtek el jönni a hívások, az SMS-ek, hogy fogadjam vissza. Random időközönként megjelent a lakásomnál, és nem egyszer órákat várt rám. Aztán pár héttel ezelőtt elmondta, hogy meghalt az édesanyátok, és megesett rajta a szívem.  Azt tanácsoltam, ha képes tartani a távolságot lehetünk barátok. Örült, hogy újra a közelemben tartózkodhat, és én elhittem, hogy megváltozott, míg el nem kezdte zaklatni a lányokat, akikkel megismerkedtem. Iszonyú nehéz… - sóhajtott félbe szakítva a monológot. – és egyszerűen nem tudom őt elküldeni.

- Gondolom, ez nem jelenti azt, hogy akkor te meg én… - köntörfalaztam.

- Nem állhat közénk, soha, semmilyen formában, erre megesküszöm! – felém fordult, és megfogta a kezemet. Lehajolt, majd megcsókolt, és azt hiszem ezzel mindent elmondott.