Teljesen
kikészültem az átélt sokk miatt, viszont Andy türelmesen kezelte a dolgokat.
Segített kibújni a ruhámból. Cserébe, egy régi pulcsijába és nadrágjába bújtam.
Nagy könyörgések árán belém erőszakolt pár falatot, de a pia terén hajthatatlan
maradtam. ( Úgy éreztem a tompulás átmenetileg segít kikapcsolni a kavargó
tévképzeteimet.) Hosszas kérlelést követően engedett, és én meg nem voltam rest
kihasználni. Felkutattam az összes fellelhető italt a lakásukban, majd
alkoholistákat megszégyenítő módon, sorra húztam meg a különféle üvegeket. A
barátom próbált visszatartani, hogy ha nem vigyázok a keverés, mérgezést fog
kiváltani bennem, mire válaszul beintettem. Éjfél körül feladta a harcot, hogy
észhez térítsen. Puszit nyomott az ajkaimra boldog új évet kívánt, majd elment
lefeküdni. Ökör iszik magában, igaz? Nos, szerencsémre vagy
szerencsétlenségemre nem sokkal később a sakál részeg Ashley támolygott be az
ajtón. Na, nem kellett sokat győzködnöm, hogy igyunk még meg pár felest.
Rettenetesen berúgtam, és ennek köszönhetően énekeltük teli torokból üvöltve
azt a számot karöltve, ami csak az eszünkbe jutott. Azt hiszem a pasimnak ekkor
telhetett be a pohár vagy Mrs. Hamilton éktelen dörömbölése hatott (a csöpp
öregasszony kis híján beszakította az ajtónkat a sarkában ugató vakarékkal). Sűrű
bocsánatkérések közepette lekoptatta a csendháborítás miatt rendőrséggel
fenyegetőző banyát, majd minket vett célba. Úgy döntött itt vet véget a
bulinak.
- Milyen
ünneprontó tudsz lenni! – dobbantottam durcásan a lábammal. A nyelvem már
rendesen akadozott, és kettőt láttam a felpaprikázott srácból. – Mond meg neki
Ashley! – néztem megerősítést várva az újdonült ivócimborámtól. Az agyam
elködösült, és a racionális gondolkodás, per pillanat messze állt tőlem.
- Pindurka
meg én nagyszerűen szórakozunk, szóval húzz a halál faszára seggfej! – fordult
felé dühösen. Közelebb rántott magához jelezve, hogy jelenleg a legjobb
barátnője vagyok.
- Ne
akard, hogy megüsselek! – az indulatok pattogtak a levegőben. Ökölbe szorult
kézzel indult meg az irányába. Ajaj, kezdenek eldurvulni az események!
-
Verekedni akarsz, seggfej? – elengedett, és mivel amúgy sem álltam túl stabilan
kis híján elzuhantam.
-
Hagyjátok abba! – a kanapéba kapaszkodva próbáltam megtartani az egyensúlyom.
- Elegem
van a nagy pofádból, és abból, hogy minden jó csaj a tied, mert te vagy a rock
Justin Biebere! – az alkohol kihozza az emberből a felszín alatt rejtőző
indulatokat. A sérelmek pedig hosszú idő után végre előtörhetnek.
- Na, fasszopó
most vagy be kussolsz vagy életed hátra levő részében szívószállal fogsz
táplálkozni!
- Fiúk,
kérlek… - a homály lassan oszolni látszódott az agyamról.
-
Hallgass, Heaven! – rivallt rám a barátom villámokat szóró szemekkel.
Összeszorult a szívem attól, ahogy hozzám szólt. Az érzelmeim kusza háborúba
vonultak, és nehezen irányítottam őket. Lenyeltem a könnyeimet, mert sírni
végképp nem akartam.
- Ez már
régóta kijár neked! – ütött Andy felé, de az ügyesen kitért előle. Miért van
az, hogy a férfiak mindig az erőszakot választják a problémák megoldására? Mi
csajok legalább a szánkkal karatézunk először, és a hajtépést csak a
legszükségesebb esetben vetjük be. Azt hiszem határozattan kijelentem, a
túltengő tesztoszteron a hibás az állati természetükért. A puffanás térített
észhez, és mire feleszméltem Ashley elterülve feküdt a földön, a pasim meg a
szájáról törölgette a vért. Uh, baszd ki! Átlépte a haverját, és engem célzott
meg.
- Ugye
engem nem fogsz kiütni? – picit megijesztett. Ma ez a második eset, hogy az
ökleit használja a krízis helyzetekben.
- Ne
beszélj faszságokat! Soha nem nyúlnék hozzád egy ujjal sem, és nem tudom,
hogyan feltételezheted egyáltalán! – dühösnek tűnt, és utáltam, ha én vagyok a
kiváltó ok. Megragadta a karomat és a fürdőbe húzott. Csak álltam ott reszketve
a körmeimmel a karomba vájva. Ő közben megengedte a vizet, és a kezével
ellenőrizte a hőmérsékletet. – Segít kitisztítani a fejedet! – mutatott a
vízre. – Vetkőzz le szépen! – leült a kád szélére és mosolygott rám. A szája
csúnyán felrepedt alig két millire a piercingjétől. Megesett rajta a szívem, és
rájöttem mekkora hülye voltam, hogy azt hittem képes lenne úgy hozzám érni.
- Ne
haragudj! – böktem ki gombóccal a torkomban.
- Miért ne
haragudjak? Hogy bebasztál vagy, hogy azt gondoltad megütlek? – vonta fel a
szemöldökét kérdőn rám nézve.
- Egyikért
se – kibújtam a pulóverből.
- Gyere
ide! – hívogatott a kezével. Lassú léptekkel csábosan ringattam a csípőmet.
Gyors mozdulattal megszabadultam a nadrágtól és a lila csipkés bugyimtól.
Egyetlen mozdulattal közelebb rántott. Az ujjaival megcirógatta a jobb mellemet.
– Szeretnél, dugni igaz? – suttogta a kék szemeivel az enyémbe bámulva.
Bólintottam. A felfokozott érzékeimnek hála beindultam rá, és az egész testem
sajgón vágyakozott utána. A körmeivel durván belecsípett a bimbómba. – Nem –
felelte. – Ez lesz a büntetésed, mert rossz kislány voltál! – felállt.
- Gonosz
vagy! – biggyesztettem le a számat.
- Te meg
részeg! – vágott vissza. – Fürödj meg, aztán gyere aludni! – mellettem
elhaladva rácsapott a fenekemre. Válaszul beintettem, és rányújtottam a
nyelvemet.
A víz
valóban jót tett, legalábbis részben. A meleg felkavarta a gyomromat, minek
következményeként kiadtam magamból a mérget, amit korábban vittem be a
szervezetembe. A kiadós hányás után borzasztó szájízzel, kimerülve bújtam be az
ágyba mellé. Átölelt megpuszilt, és megkérdezte rendben vagyok-e. Igent
motyogtam, majd átfordultam a jobb oldalamra. Az álom szinte azonnal elnyomott.
-Pindurka,
kicsim ébredj! – hallottam a hangját. A szemem kipattant, és ijedten néztem
körbe. A gyilkos megölte az anyámat, és én tétlenül álltam ott. A következő
vágásban pedig már Vincent bátorított, hogy húzzam meg a ravaszt. A férfi arca
átváltozott, és Andyé jelent meg helyette. Az olasz kitépte a fegyvert a
kezemből, és háromszor mellkason lőtte. Valószínűleg emiatt sikoltoztam, és
keltettem fel vele. Erősen zihálva, zokogva borultam a nyakába. – Semmi baj,
itt vagyok! – simogatva apró köröket írt le a hátamon. Úgy kapaszkodtam belé,
mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. – Meg kell nyugodnod különben megint, be
fogsz fulladni, és azt nem szeretnéd ugye? – megráztam a fejem. – Tessék, igyál
néhány kortyot, de csak szép lassan! – nyúlt az éjjeli szekrényen levő
pohárért. A kiszáradt torkom egyben követelte a folyadékot, és ennek
köszönhetően félre nyelve köhögtem ki a nagy részét. – Jobban vagy? –
érdeklődött miután újra normálisan kaptam levegőt.
- Aham,
csak borzasztóan kell pisilnem! – ledobtam a takarót.
- Rendben
– sóhajtott, majd visszahelyezkedett a puha párnák közé.
A tükörből
egy nyúzott arc nézett vissza rám. A sötét barna szemem körül vékony vörös
hajszálerek rajzoltak különös vonalakat. Kihúztam a hajgumimat, és az ujjaimmal
kibogoztam a kócos tincseket, majd újra összefogtam. Csak rossz álom ennyi az
egész, mondogattam magamban. Vincent soha nem bántaná Andyt, nincs rá nyomós
oka. Mindössze a képzeletem játszadozott velem, és holnapra el is felejtem a
borzalmakat. Kifújtam a bent tartott levegőt, és visszabújtam a pasim mellé.
Három
nappal később újra elkezdődött a gimi. Caroline vígan csacsogva mesélte mi
történt a téli szünetben. Megismert valami srácot, akiről utólag kiderült, hogy
egy tetű, mert nem hívta vissza az ígérete ellenére sem. Méltó barátnő lévén
felháborodást színleltem, pedig nem igazán érdekelt a csalódása. Szívtelen dög
vagyok, tudom, de per pillanat a saját problémáim aggasztottak. Igyekezett
kedvesen kiszedni belőlem mi a baj, mire annyit válaszoltam, ha lehet, inkább
jegeljük a témát. A szünet végét jelző csengő mentett meg. Más-más irányba
mentünk órára, és így legalább egy időre mentesültem a faggatózásától. Unottan
jegyzeteltem végig a hátra levő irodalmat, és a történelmet. Mi a francnak, szenvedek én a sulival, mikor van ennél nagyobb gondom is? Nem láttam értelmét
semminek, ennek meg különösképpen nem. Az érettségimmel nem váltom meg a
világot, és jobb ember sem leszek tőle, csak egy egyszerű papír, amire később
talán büszke is lehetek. Emlékszem anya mindig egyetemre akart küldeni, hogy ne
úgy végezzem, mint ő, mikor Los Angelesbe jött. Pincérnőként dolgozott valami
nevenincs étteremben, a gettóban. (Később apával itt találkoztak először, és
vette rá, hogy iratkozzon be a UCLA-re. Az élet furcsa fintora, igaz?) Viszont
az, aki annak idején a támaszomként szolgált mára halott, és azóta minden
gyökeresen megváltozott. Hatalmasat sóhajtva léptem be a női mosdóba.
- Hé,
ribanc nem látsz a szemedtől? – bele ütköztem valakibe, mikor kinyitottam az
ajtót. A felismerés szikrája rögtön felvillant. Michelle a cafka, aki anno
megfenyegetett.
- Mi a
problémád? – néztem rá szánakozóan. Kíváncsi vagyok még mindig olyan nagy-e a
szája, mint korábban.
- Nekem
jöttél – csípőre tett kézzel állta el az utat. Ez a lotyó az iskolai
egyenruhában is valóságos topmodellként festett. Dühítően idióta pláza kurva,
akit legszívesebben mindannyian kiütnénk a márkás cipőjéből.
- Hidd el,
te leszel az első, akinek szólók, ha átlátok a falakon – meg persze a médiának,
hogy én is Xavier professzor egyik mentoráltja vagyok az X-men szériából.
- Szerinted honnan a faszból tudtam
volna, hogy ott vagy? – én mondtam. Másodpercek alatt robbantotta az agyam, bár
ez nem nehéz, tekintve a labilis idegállapotomat.
-
Idegesítesz – dobbantott a lábaival.
- Az érzés
kölcsönös – tartottam a szemkontaktust. – Mi lenne, ha cica bunyóznánk, és a
győztes békén hagyná a másikat? – ajánlottam alkut.
- Pont
most? – vonta fel a szemöldökét. – Tegnap manikűröztettem – nyomta az orrom alá
a türkizben játszó csillámporos körmeit. – Nem halaszthatnánk el? – mi a fene
ütött belé? Most tényleg félti a toalettjét vagy csak elillant a korábbi
bátorsága?
-
Tulajdonképpen mi is a bajod velem? Nincs tudomásom róla, hogy érintett volnál
az ügyben – oké, értem én Nova barátnője meg minden, de amúgy meg kurvára semmi
köze hozzá.
- Túlságosan
is ismerős az, amiben benne van. Vágyakozni egy pasi után, akit már nem
kaphatsz meg – hú, de nagyban szarok a szerelmi nyűgeire. – Pont, mint én meg
Toby a volt barátom. Szakítottunk, és még mindig megveszek érte, szóval mikor
Nova mesélt a történetekről bennem is felszakította a régi sebeket.
- Igazából
nem is engem utálsz igaz? – esett le a tantusz. – Hogy hívják a lányt? –
sóhajtottam.
- Linda
Thatcher – undorodva ejtette ki a nevét. – Toby vele csalt meg, és a mai napig
együtt vannak.
- Szuper!
Akkor keresd meg és tépd ki a haját, vagy amit szeretnél! – csaptam össze a
tenyerem elégedetten. Félre toltam a csajt, és bezárkóztam a legközelebbi
fülkébe. Lehuppantam, és könnyítettem magamon, majd lehúztam a wc-t. – Te még
mindig itt vagy? – néztem rá. A mosdó fölötti tükörben igazgatta a szeménél
elkenődött festéket. – Mit akarsz? – kérdeztem, miközben megnyitottam a csapot.
-
Szerintem mi verhetetlen csapat lennénk. Hasonlítasz rám, van benned spiritusz,
és ez tetszik – komolyan ez a bige súlyos skizofréniától szenved. Úgy
váltogatja a személyiségeit, mint más az átizzadt ruháit egy forró nyári napon.
- Először
oktalanul nekem támadsz most meg bandázni akarsz? – elzártam a vizet, és
megtöröltem a kezemet. A papírt galacsinná gyűrve dobtam a szemetesbe. – Bocs
csajszi, de nekem ez nem fekszik! – fordítottam hátat. – Maradj inkább Novával,
a kétszínűség az ő specialitása! – visszadobtam a táskám a vállamra.
- Sokan
ölnének a barátságom miatt! – kiabáltam utánam maradásra ösztönözve.
- Akkor
keresd meg őket, és puncsolj ott, ne nálam! – beintettem, és becsaptam az ajtót
az orra előtt.
Beszálltam
Meredith kocsijába. Hosszú idő óta először kerültem testközelbe az ikremmel.
Szabályosan felkenődött a bal oldali ablakra, és a biztonsági övet feszülésig
húzva távoldott el tőlem. Ha így döntött, hát legyen, később is ráérek
bevasalni rajta az adósságát. Bedugtam a fülesem, hogy kizárjam a külvilágot.
Lehunytam a szemem, hogy a zene teljesen a hatalmába keríthessen. A Bullet for
my valentine együttes dalai kicsit hasonlítottak arra, amit Andyék játszottak.
Az ujjaimmal vertem az ütemet, mikor a csörgés kiszakított az elmélyülésemből.
Alig egy perce jutott eszembe a barátom, erre tessék ő hívott. Igazi boszorkány
vagyok! Óvakodjatok tőlem, muhahaha!
- Meredith
ki tudnál, kérlek tenni a Francia negyedben? – kérdeztem.
- Igen,
persze – fordult jobbra az ellenkező irányba. – Andyvel találkozol? –
érdeklődött kedvesen.
- Ühüm –
elpakoltam a mobilomat meg a fülhallgatót. Nova a háttérben fájdalmasan
felnyüszített a neve hallatán. – Mondani szeretnél valamit? – küldtem gyilkos
pillantást felé. Olyan hevesen rázta a fejét, hogy vártam a nyakcsigolyái
reccsenést. – Nagyon helyes! – zártam rövidre a beszélgetést. Talán kissé
kegyetlenül viselkedem vele, de a beszari nyuszika nem teszi meg a lépést, én
pedig nem könnyítem meg a dolgát.
-
Egyébként kedvelem azt a fiút a piercingjei meg a tetoválásai ellenére is –
kacsintott rám a visszapillantó tükörből. – Ha úgy hozza a sors, szívesen
segítek megrendezni az esküvőtöket – a nővérem a kezébe temetve az arcát
zokogott fel. – Gilberték, a mai napig sokszor emlegetik a mesés téli parit,
amit az 50. évfordulójukra szerveztem.
- Kösz
Meredith, ez rendes tőled – eddig még a legmerészebb álmaimban sem mertem
elképzelni, hogy engem valaha bárki is az oltár elé fog vezetni. Habos ruhát
viselnék tele szórva kis millió strassz kővel, a koszorúslányok talpig lilában,
és az esemény csúcspontja Andy fekete öltönyben az oldalamon feszítve. Áh, a
puszta gyönyörűségtől a szívem lángra gyulladt, és kiugrás veszéllyel
fenyegetett.
-
Megérkeztünk – parkolt le a kínai étterem előtt, mivel nem adtam meg pontos
koordinátákat. A pasim innen két sarokkal arrébb van, de egy kis gyaloglás nem
fog megártani, legalább kiszellőztetem a fejemet.
- Kösz
szépen – kiszálltam, és becsaptam az ajtót. Megvártam, míg eltűnnek a látókörömből,
majd felhúztam a kabátom zipzárját, és elindultam.
Andy kissé
zavartnak, idegesnek tűnt. Gyorsan belém karolt, és behúzott a legközelebbi
üzletbe, ami egy könyvesbolt volt. Berántott a legbelső hosszú polc mögé, majd
a testével takart el. A gyors szívverését a mellkasomban éreztem, a levegőt
enyhén zihálva vette, és a fejét forgatva tekintgetett körbe. Az ujját a
szájára téve jelezte, hogy ne szólaljak meg. Kezdett eluralkodni rajtam a
pánik, hogy vajon mi lehet az, amitől ennyire óvni akar.
- Egy
fekete Sub követett idáig – suttogta a fülembe. – Nem akarok paranoiás lenni,
de szerintem Vincent az, és az emberei.
- El
akarnak minket hallgatatni azért, amit láttunk? – a legrosszabb forgatókönyv
pergett le előttem.
- Fogalmam
sincs, de próbáljunk meg természetesen viselkedni. Plusz nem hinném, hogy
ekkora társaságban bármit is lépnének – jelenleg valami író tartott előadást az
egyik közeli sarokban. A rajongói szabályosan nyáladzva csüngtek a szavain.
Rólunk pedig azt gondolhatták, hogy egy átlagos szerelmes párocska szeretne el
vonulni, enyelegni kicsit távol a külvilág zajától. Oh, ha csak sejtenék, mi
zajlik valójában a színfalak mögött. Kezdett az egész, egy elbaszott thrillerre
hajazni azzal a különbséggel, hogy a rendező nem közölte előre a szereplőkkel a
történet menetét.
Ez isteni lett. Imádtam a részeg balhés jelenetet,a végén én is attól tartottam,hogy Heaven is kap egy jobbost,de nagyon szomorú lettem volna,ha Andy így kiborítaná a bilit. Szeretnivalóan jó fiú volt eddig,jó,hogy ez maradt. :) Nem akarok beállni a követelőző rajongó státuszba,de függője lettem az írásodnak,szóval várom a következő fejezetet. :)
VálaszTörlésHúhaaa, húhaaa, húhaaa, felpörögtek az események! :D
VálaszTörlésSzegény Andyt jól kiborította Heaven, megértem, én mondjunk simán lebasztam volna neki egyet XDXD Ashley meg gecire megérdemelte :D
Heaven basszus olyan beszólásokat nyomott, hogy visítva röhögtem. Imádom a csajt!
Kíváncsi vagyok Vincent miért követi Andyt :O Remélem nem akarják kinyírni őket, vagy ha igen akkor előjön BatAndy és kimenekíti Heavent :D
Megint csak fenomenális, fantasztikus, fenetikus rész volt!!!! Gyorsan kövit! :D
Puszi és pacsi,
Lányod, vásárlód, rajongód. :3 <3
Szia Plizike! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen. :) Andy soha nem bántaná Heavent, akár milyen rossz fiú is. :D Örülök a függésednek. :D
Puszil,
Evangeline
Szia Kislányom! :)
Az események kezdenek a tetőfokára hágni, ezt jól észrevetted. ;) Heaven meg alakít, mint mindig Andyvel az oldalán. xD BatAndy meg várhatóan színre lép a folytatásban. :D Le fog esni az állad rendesen. ;)
Puszil,
A te Dealer Anyucid,
Evangeline
Na, szóval. Biztonságos hálózatközelben megpróbálkozom 600x-ra is a kommenttel.
VálaszTörlésTudom, hogy mindig zokon veszed (ne értsd félre!), ha nincs időm, de sajnos annyi tényleg nincs.):
Nos, mint mindig, most is kihoztad ebből a részből is a legjobbat! Az események egyre jobban kezdenek fokozódni, és sajnos nem Heavennek kedveznek.
Imádom Andy védelmező és őszinte profilját, valahogy érzek benne egy kis Kaidan beütést. Te nem?:D
Siess nagylány, nehéz a folytatás nélkül túlélni a gimi napjait.
Ölel, üdvözöl és puszil,
A folyamatosan jelen lévő, árnékyban leselkedő,
Vivien :*
Ps.: soha ne csüggedj, mindig ki fogom fejteni a véleményemet, még ha sajnos nem is a fangörcsömben. Huncut mobilnet!
Szia Vivien!
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt vagy. Nem azt nem hiszem el, hogy nincs időd. :D Csak türelmetlen vagyok, ennyi az egész. xD Ez nem a te vagy az én hibám, csak egyszerűen utálom kivárni, míg meg terem a rózsa. xD
Andy az őrangyal.:) Kaidan, hm...? Ez eddig eszembe se jutott, de talán igazad van. :D Habár még véletlenül sem merült fel bennem, hogy ilyen is lehet. xD Végül is kék szem, fekete haj, és merészség a köbön meghintve az erős védelmező szereppel. ;)
Puszil,
Az írónőd aki nélkül szürkék lennének a napjaid,
Evangeline
U.I.: A sztori a jövőben még izgalmasabb lesz, ezt garantálhatom. :D
Szia!.:)
VálaszTörlésIsmételten nem okoztál csalódást, baromi jó lett a rész!.:D Megöl a kíváncsiság, hogy mit fogsz kihozni ebből...:) Nem mellesleg ez a berúgós jelenet is tetszett Ashleyvel és Heavennel...^^ Várom a folytatást, csak így tovább!
Puszi.<3.:)
Szia Vanda! :)
VálaszTörlésIsmételten örülök neked. :D Holnap új rész, és remélem az is elnyeri a tetszésedet. :)
Puszillak,
Evangeline