Átöltöztem,
megmostam az arcom, ő addig apával beszélgetett a nappaliban. Az előbbi
depresszióm még kapargatta a felszínt, de igyekeztem visszafogni, hogy ne
uralkodjon el rajtam. A tükör előtt állva jó néhányszor mély levegőt vettem, és
mosolyt erőszakoltam ki magamból. Lesiettem a lépcsőn, és csatlakoztam a
páromhoz. Visszaültünk a Chevybe, és átengedtem neki az irányítást. Izgatottan
vártam vajon, mit talál ki, és nem kellett csalódnom. Először moziba vitt (a
Fekete ruhás nőt néztük meg. Kosztümös film, de Daniel Radcliffe jól hozta a
szerepét), majd beültünk kajálni egy közeli kis kínai étterembe. Fogalmam sincs
mi a fenét kotyvasztottak, ugyanis a szag, ami belépve megcsapott rögtön
felkavarta a gyomrot. Lóhalálában szaladtam a mosdóba és kihánytam a kólát meg
a popcornt, amit még nem sokkal ezelőtt elfogyasztottam. Sűrű bocsánatkérések
közepette hagytuk el a helyet. Az átélt stresszre fogtam a rosszullétet, és nem
is törődtem vele különösképpen. Utána következett egy hot-dog a legközelebbi
standnál. A rengeteg savanyúságtól, amit rápakolt már előre „örültem” az a
következő csókunknak, de üsse kavics. Velem ellentétben ő imádja a csípős,
fűszeres kajákat (bevallom a kínai kosztból is csak a sajtos csirkét vagyok
hajlandó elfogyasztani.)
- Hé, drágaságom
nézd csak – mutatott az elektronikai üzlet kirakatára. Megkocogtatta az üveget,
é rákacsintott az üzletben dolgozó fiatal srácra. Vigyorogva biccentett a fiú,
majd átváltotta a csatornát. És még ha kicsit kifacsart módon is, de megkaptam
a naplementémet a tengernél. Ennél szebbet abban a pillanatban el sem bírtam
képzelni. A nyakába borultam és a könnyeimmel küszködtem a meghatottságtól.
Ugyan csak valami régi film ismétlése, én a gesztust értékeltem, amit értem
tett, ezt akartam hát, íme. – Van kedved bemenni? Ismerem a kölyköt jó fej, és
hatalmas füves – a mondat végénél mosolygott. – Szóval, ha el szeretnél szállni,
keresd őt, tuti nem fogsz csalódni. A nagybátyja egyenesen Jamaicából küldi a
cuccot.
- Te is
szívod, hogy ilyen informált vagy? – néztem rá gyanúsan. Hiába vagyunk együtt pár
hete, még midig szinte alig ismerem.
- Oh, én
nem csak Jake terjeszti a baráti körökben – előre engedett. Tökéletes
úriemberként kinyitotta előttem az ajtót.
- És
próbáltad?
- Nos, nem
mintha ellene lennék a drogoknak, de nekem nem megy. De ez egy oltári ciki
sztori mi is áll ennek a hátterében, és ha érdekel később el is mesélem.
-
Feltétlenül – már előre égtem a kíváncsiságtól.
A csávó
Laurenceként mutatkozott be, és régi ismerősként kézfogással üdvözölték
egymást. Első ránézésre akár testvérek is lehetnének. Ugyanolyan fekete haj,
kék szemek, csontos alkat és égimeszelő magasság. Kedvesen viselkedett velem,
és a gesztusaiból rögtön leszűrtem, hogy bejövök neki. Igyekeztem meghúzódni
Andy oldalán, illedelmesen nevetni a sokszor gusztustalan poénjain, és nem itt
hagyni a picsába. Különös, mert látszólag semmiben nem hasonlítanak, de valami
furcsa kötelék köti össze őket. Ha megfelelően szűrtem le a lényeget régebben
sokat buliztak együtt. Feszengtem, mert a bólogatáson kívül nem sok mindent bírtam
hozzá fűzni, hiszen számomra ismeretlen a történetük.
- A
nőcsábász mesélte már a füves sztorit? – bökött oldalba Laurence viccesen.
- Ne érj
hozzám! – váltottam át támadóba. Igen azóta is problémáim akadnak az ilyen
érintkezésekkel, főleg ha idegenek közelednek, így felém. Persze a srácot semmi
rossz szándék nem vezérelte, de nekem az összes szőrszálam vigyázzállásba
rendezkedett tőle. Megszeppent arccal kapkodta a tekintetét hol rám, hol a
barátomra. Várta a magyarázatot, hogy ez mi a fasz volt.
- Bocsáss
meg nem akartam… - hebegett zavartan. – esetleg fájdalmat okoztam vagy mi a
baj? – úgy tűnt sikeresen halára rémisztettem. Oh, basszus!
-
Szerintem jobb, ha megyünk! – kapott észbe Andy. Ő tudta mi lelt, de nem akarta
kiteregetni a viselt dolgaimat.
- Nincs
csináltál semmit, csak szimplán elbaszott vagyok, ennyi! – vontam meg a vállam.
-
Összefutunk később – nyújtotta a kezét Andy felé.
- Persze –
fogadta el. Változatlanul sokkban van, ezt észrevettem rajta. – Szia, Heaven és
ne haragudj! – Nem haragszom –próbáltam megerősíteni, de nem igazán sikerült.
Andy inkább kihozott az üzletből megelőzve a további kínos párbeszédet.
- Utálom,
hogy ennyire el lettem cseszve! – dühösen bele öklöztem a falba. Sajgott tőle a
kezem, és ebből kifolyólag a fájdalom enyhítette az idegeimet.
- Mint
mindannyian – mosolygott rám, majd magához húzta a sérült karomat, és
megpuszilta. – Pont erről szól az egyik dalszövegünk: „I am broken the wretched
and divine…”
- Az
isteni és a pocsék, ez jól hangzik. Magamra kéne tetováltatnom, és így csak
rámutatok, hogy hé látjátok? Büszke vagyok rá! – rögtön segített a lelkemen ez
a mondat. Hihetetlen, hogy milyen hűen visszatükrözi az egyéniségemet.
- Tényleg
nem gondolkoztál még el azon, hogy kivarrasd magad? – csillant fel a szeme. Az
ő vad rocker stílusához viszonyítva én csak egy szimpla unalmas csaj vagyok. Az
extrémitásom kimerül a vörös hajamban, és a felső karikámban, a jobb fülemben.
Emlékszem anno a barátnőimmel mindig azt mondogattuk, hogy bármit csak azt ne,
mert távol állt tőlünk az ilyen fajta testdíszítés. Viszont Josey, Barbara és
Caitlyn már rég tovább lépett, és nem hiszem, hogy valaha is újra találkoznánk.
Az egész régi életemet LA-ben hagytam velük együtt, és ebben a szent
pillanatban elhatároztam soha nem nézek vissza.
- Igazából
nem nagyon, de most egész meghoztad hozzá a kedvem.
- Fasza,
akkor… - a telefonja csörgése szakította félbe. Előhalászta a fekete
érintőképernyős telefont a farmerjából. – Ashley az – nézett rám
bocsánatkérően.
- Csak
nyugodtan – legyintettem, és rágyújtottam. A kabátomat a fenekem alá igazítva
leültem a legközelebbi padra. Remélem, nem azért hívja, mert valami baj van. Az
egyoldali beszélgetés hangjai alapján nem úgy szűrtem le, hogy bármi bökkenő
lenne, szóval megnyugodott a lelkem. Elkergettem a rémképeket, amikben
feldarabolva találnak rá a nővéremre. Jézusom, taccsra vágtam az idegeimet, ha
ilyenek járnak a fejemben. – Jó vagy rossz hír? – kérdeztem miután bontotta a
vonalat.
- Is-is –
lehuppant mellém, majd előhúzta a cigijét. Az első slukkot követően folytatta.
– A rossz az, hogy tönkre megy a romantikus randink. A jó, hogy a menedzser,
aki a múltkor a koncertünkön járt próbafelvételt szeretne készíteni velünk Los
Angelesben. Mivel én basztam visszahívni, így Jaket kereste meg, aki rögtön
bele egyezett, és most a Siberiában ünnepelnek.
- És
kötelező a megjelenés mi? – utaltam a részeges partijaikra. Nincs ellenemre az
alkohol, és talán segítene az eltompulásban is, de jelenleg nem ez a szívem
leghőbb vágya.
- Mint a
banda énekese, és frontembere igen, az.
- Nem úgy
tűnik, hogy kiugrassz a bőrödből
örömödben – emlékszem a múltkori reakciójára, de azt hittem azóta változott a
helyzet.
- Mondtam,
hogy nekem ez túl gyors – bele túrt a hajába, majd keresztezte a hosszú lábait.
– Plusz, ha figyelembe vesszük a ma történteket az Angyalok városát per
pillanat, hatalmas ívben kell kerülnünk. Viszont a döntés nem csak az enyém, és
ha minden kötél szakad, akkor a megfelelő óvintézkedések mellett elutazunk.
- Úgy
érted én is? – nem bírtam palástolni a lelkesedésem. Igen nem sokkal ezelőtt
kijelentettem, hogy a múltat lezártnak tekintem, de a honvágyam rögtön eluralkodott
rajtam.
- Még szép
– mosolygott. – Nem gondoltad komolyan, hogy itt hagynálak, ugye? – vigyorogva
megráztam a fejem.
- Akkor
indulunk? – keltem fel.
- Biztos
ne vigyelek inkább haza? Nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz.
- Ne
aggódj miattam, meg leszek! – igyekeztem a lehető legtöbb őszinteséget
visszatükrözni a szavaimban. Felvont szemöldökkel bámult rám. Közelebb sétáltam
hozzá, és felpipiskedve a nyaka köré fontam a karomat. – Olyan cuki vagy,
ilyenkor! – megpusziltam az arcát.
- Én cuki?
– nevetett. – Ez határozottan tetszik! Te vagy az első, aki így nevezett.
- Cuki,
cuki, cuki – ismételgettem kacagva. Hm… nem is lenne rossz becenév. Andy a
cukkerborsó. Kész végem van!
A
Siberiában nem tolongtak az emberek. A BVB egy hátsó kis bokszban húzódott meg.
Legnagyobb megdöbbenésemre a hölgytársaság rajtam kívül Novából, és a gyűlölt
Julietből állt. Ashley mindkettőjüknek fűzte a fejét, amin már meg sem
lepődtem. Befurakodtunk közéjük, és meghallgattuk a részletes beszámolót. Will
James a Paramount Recordsnál dolgozik. Az új tehetségek felfedezése a munkája
részét képezi. Szerinte van jövője a fiúknak, és hatalmas karriert futhatnának
be a kellő piár segítségével. Koncertek, leendő albumok, turnék sorozata várt
rájuk, ha sikerre vezeti a bandát. Fantasztikusan hangzott az egész már-már
mesébe illőnek. Tudtuk jól, hogy az életünk gyökeresen megváltozna, de ez nem
tántorított el senkit, Andyt kivéve, aki huzakodott tőle. Próbáltam megérteni
őt, és még ha nem is sikerül, a barátnőjeként kötelező támogatnom a döntéseiben.
Megszorítottam a kezét, majd azt mondtam történjen bármi is én mindig melletted
leszek. A két lány addigra már teljesen lerészegedett, így egyetlen szó nélkül
hagytak minket az általunk kreált kis világunkban. Nem maradtunk sokáig és két
kóla után sűrű bocsánatkérések közepette távoztunk. Andy haza fuvarozott jó
éjszakát kívánt, és a hosszas csók csata után távozott.
A
következő három hét nem telt eseménytelenül. Elsőként megemlíteném, hogy apa
valóban gondoskodott a biztonságunkról. Az új sofőrünket valamint személyi
testőrünket Irinának hívták. Magas, hidrogén szőke hajú, jég kék szemű gyönyörű
modellalkatú 30 körüli nő. Azt hihetnénk róla, hogy valami fotózásra érkezett
ide, ám valójában egy hidegvérű sorozat gyilkos, aki a szépségével hálózza be
az áldozatait. Mindig fekete halszálka mintás karcsúsított blézert, nadrágot és
tűsarkú cipőt viselt. A járását akármelyik kifutóra vágyó hölgyemény
megirigyelhetné. Titokban a háta mögött kibeszéltem, mivel a nevéből kiindulva
orosznak véltem. Óriásit tévedtem, mikor a második napján megjelent és az
anyanyelvünkön vidáman kezdett el velem csevegni. Azt mondta szívesen megtanít
néhány önvédelmi fogásra, ha cserébe nem nevezem többé ribancnak. Bele
egyeztem, mert bevallom picit megrémisztett. A későbbiekben pedig kellemesen
csalódtam benne, mivel igazából egyáltalán nem félelmetes, sőt borzasztóan
vicces, és a lelke mélyén megszállottan romantikus. Az edzések kikészítettek,
de nem adtam fel. Andy büszke volt rám, és hosszas könyörgések után Irina őt is
bevette a kis csapatunkba. Szigorúan bánt vele, és kivetette a piercingjeit az
órák alatt. Folyton édesemnek szólította, nem egyszer pedig humorosan gázolt a
férfiasságába. Nem éreztem féltékenységet az európai kecses nő iránt, hiszen a
barátom számára rajtam kívül nem létezett más lány.
-Hova
rohansz már megint? - kiabált utánam mikor megint rosszul lettem az edzés
alkalmával. Az utóbbi időben a wc-re való látogatás és a gyomrom kiürítése
minden napos rutinná vált. Továbbra se gyanakodtam semmire, szimplán a
stresszre fogtam az egészet. Caroline pont tegnap kérdezte viccesen nem
vagyok-e terhes, de vehemensen tiltakoztam ellene. Viszont az alkohol mámorban
töltött akkori szeretkezése halovány képe folyton beúszott az elmémbe. A kis
ördög a vállamon azt suttogta, hogy talán igaza lehet. Bele se mertem gondolni
mihez kezdenék, ha valóban kisbabát hordanék a szívem alatt. A tükörben egy
nyúzott holtsápadt arc köszönt vissza rám. Kizárt motyogtam már vagy századjára
csak úgy magamnak. Vízzel alaposan kiöblítettem a számat, hogy eltüntessem a
hányás kesernyés utóízét is. Kihúztam a gumit a hajamból, majd
visszaigazítottam a copfomat és lerázva a nyomasztó gondolatokat tértem vissza.
- Minden
oké csak szerintem nem bírom a fűszeres kaját – mentegetőztem kényszeresen.
- Mára
elég lesz – szedte össze a cuccát. – Pihenj le, mert úgy festesz, mint akin
keresztül hajtott egy úthenger.
- Kösz a
kedves szavakat! – már fel sem vettem a sokszor pikírt beszólásait. – Holnap
folytatjuk?
- Tartsunk
néhány nap szünetet. Az utóbbi időben rengeteget javultál, szóval megérdemled.
- Rendben
– bedobáltam a táskámba a dolgaim. Jól fog esni a pihenés, a tüdőm pedig végre
fellélegezhet egy kicsit a sok szenvedés után.
A mobilom nem fogadott hívást jelzett a
barátomtól. Elköszöntem, majd feloldva a billentyűzárat megnyomtam a zöld
gombot. Röviden és tömören beszélt. Mindössze annyit árult el, hogy Will a
menedzser felhívta őket, hogy készen állnak a stúdióban, és várják, hogy
odautazzanak. A jegyek már korábban megérkeztek, szóval ezt is elintézte.
Mellesleg Andy kezdett lelkesedni az egész rock sztárrá válok és megismer a
világ feeling után. Az ígéretemhez híven támogattam a karrierje építgetésében.
Igazából az életünk lassan új ritmusba terelődött, csak én nem találtam a
helyem. A suliban a pályaválasztási tanácsadó folyton zaklatott, hogy adjam be
a jelentkezésem néhány egyetemre vagy főiskolára. A jegyeim nem vészesek erről
szó sincs, de továbbra is azon agyaltam milyen szakma passzolna hozzám a későbbiekben.
Lehetnék színésznő, mint anya volt vagy énekes (oké, csak poénkodtam), orvos,
ügyvéd, pincérnő szóval bármi. Apa bőszen támogatta a tovább tanulási terveket,
és szerinte se kellene, veszni hagynom a tehetségemet. Ilyenkor fogalmam sincs,
mire céloz, mert nem érzem úgy, hogy kiemelkednék a tömegből. Nem értek a
művészetekhez, a hangszerekhez nem konyítok, a hangom fals, a tánc kilőve és
nem tudom, mi egyéb lehetne. Meredith szerint a cukrászathoz van érzékem, mivel
a segédkezéseim alkalmával, ha odafigyelek egész ehetőt sikerül létre hoznom.
Talán igaza van, mert ha másra nem legalább a depresszióm elűzésére tökéletesen
megfelel, ha lefoglalom a kezeimet.
- Itt
vagy? – zökkentett vissza a valóságba.
- Aham,
persze – válaszoltam kissé zavarodottan.
- Mit
szólnál, ha ma én főznék?
- Remekül
hangzik.
- Fasza!
19-re érted megyek, aztán közösen összeválogatjuk a hozzávalókat a
szupermarketben.
- Oké,
szia – bontottam a vonalat. Kicsit bunkónak tűnhettem, de remélem, szemet huny,
majd felette a későbbiekben. A hogy létemre irányuló kérdésektől kezdett a
képletes tököm is tele lenni.
Később
lezuhanyoztam, és átöltöztem. A csípős hideg ellenére dögösen akartam kinézni,
így egy bordó vörös mini csipkeruhát választottam mellé pedig magas sarkút. A
pontosságával hál isten nincs probléma, így soha nem késett. A legközelebbi
boltban hosszas tanakodás után összedobáltuk az alapanyagokat, majd távoztunk.
A sajtos-tejszínes csirkéje mennyien sikerült, a krumpli kellemesen szétolvadt
a számban. A szívem szakadt meg, hogy az egész alaposan elkészített vacsorát le
kellett húznom a wc-n. Andy furcsán bámult, mikor remegő kézzel holtsápadtan
kijöttem a fürdőből. Valami nagyon nincs rendben velem, és a gyanúm egyre inkább
erősödött bennem.
- Csak a
stressz visel meg! – legyintettem, mint mindig, ha felhozta témaként. Ellöktem
magam a faltól, de a hirtelen mozdulattól megszédültem, és ha nem kap el,
összeesem.
- Nem
drágaságom itt már többről van szó.
- Csak nem
hiszed, hogy terhes vagyok? – nevettem fel hisztérikusan saját magamat is
meglepve a reakciómon.
- Pindurka
aggódom érted, ez az igazság – sóhajtott. A hajába túrt, és elengedte a
karomat.
- Jól
vagyok – bizonygattam vagy ezredjére, hasztalanul.
- Nem
szeretem, ha hazudsz nekem! – az arca megkeményedett. Ismételten sikerült
megharagítanom.
- Én… -
nem is igazán tudtam, hogyan szedjem össze a mondanivalómat.
- Mit
gondolsz, szakítnék veled, ha kiderülne, hogy kisbabát vársz? – kedvesen
megsimogatta az arcomat.
- Fogalmam
sincs… - elcsuklott a hangom.
- Ugyan
már, Pindurka – elmosolyodott a butaságomon. -
Szeretlek, és történjék bármi is én soha nem foglak elhagyni, mikor
érted már meg?
- Már
régóta tudom drágaságom – a karjaimat a nyaka köré fontam és megcsókoltam.
Halihó.^^
VálaszTörlésIsmételten nagyon tetszett a rész.:) Nagyon érdekes irányba kanyarog a történet, főleg Heaven rosszulléteit illetően... Kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni.:)
Puszi.^^
Szia Vanda! :)
VálaszTörlésA kommented ismételten megdobogtatta a szívemet. :D
A történet részről-részre egyre izgalmasabb lesz, és próbálok megfelelni az elvárásaidnak. :)
Hamarosan kiderül mi baja is van a főhősnőknek. ;)
Maradj továbbra is velem. :)
Puszillak,
Evangeline
Tyúúúúú. Ne, pls, neeee hogy lelövöd a Terhebeesős sztorit :D az mindig a vége felé van már a történeteknek :D Nem lehet nem sokára végeeeee.
VálaszTörlésJa, meg erősen gyerek ellenes párton állok, de amennyiben így gondolod, pár alkalmas duzzogás után visszatérek a rendes kerékvágásba és ismét isteníteni foglak.
Imádom a történetet, még mindig, Andy olyan kis cuki hogy nem hagyja magára Heavent! Ismét nem csalódtam:)
Puszi és pacsi,
Lányod, vásárlód, első számú Evangeline - Fever terjesztőd <3
Szia kislányom! :)
VálaszTörlésNe aggódj nem lövöm le a poént így előre, és a történetnek még tervezek egy jó pár fejezetet. :D Még nem is biztos, hogy terhes ne szaladj így előre. xD A többit pedig megbeszéltük már. :)
Puszikál,
Édesanyád a díler Evangeline
U.I.: Addig örülök, míg nem csalódsz bennem. ;)