Vegyes
érzelmekkel szálltam fel az Angyalok városába tartó járatra, három nappal
később. Nem a repüléstől féltem, hanem a rám váró eseményektől. A fiúknak nem
kellett mélyebben magyarázni az okot, amiért csatlakoztam hozzájuk, hiszen Andy
barátnőjeként ez szinte kötelező. Ashley továbbra is tüntetőleg fújt rám, és
feltűnően került, ez kicsit sértette az önbecsülésemet. Viszont legalább
vigasztalódathatott Irinával (apa ragaszkodott, hogy a személyi testőröm is
jegyet váltson), aki türelmesen viseltetett a hódítási fortélyaival szemben.
Titkon azt a pillanatot vártuk mindannyian, mikor az orosz szépség istenesen
bele térdel a férfiasságába, és elküldi a halál faszára, de persze ezt nem
osztottuk meg vele. Lényegében minden normálisnak tűnt, csak engem emésztettek
a gondok. A pasim próbált jó kedvre deríteni, amit nagyra becsültem, de
legbelül ennek ellenére ordítottam. Aggódtam a jövőm miatt, hogy ha megszülöm a
babát jó anyává válok-e, rettegtem Wilkinstől, meg a csatlósaitól, és akkor még
meg sem említem a BVB esetleges feloszlását (a seggfej bogarat ültetett a
fülembe). Fizikailag jelen voltam, de lelkiekben több ezer mérföld távolságra a
külvilágtól.
- Heaven –
feltételezhetőleg a mellettem ülő dobos jó ideje szólongathatott, mert furcsán
nézett rám, mikor rá emeltem a tekintetem.
- Tessék –
köszörültem meg a torkom, hogy visszajöjjön a hangom.
-
Beszélgettünk Andyvel… - a barátom bocsánat kérőleg vonogatta a vállát. – és
azt mondta, hogy babát vársz.
- Nem
bírtad tartani a lepcses szádat? – torkolltam le azonnal. – Muszáj volt nagydobra
verned, mi? – villámló szemekkel vártam a válaszát.
- Most mi
van? CC odajött és megkérdezte mi nyomja a vállam, és kibukott belőlem. Nem
szándékosan csináltam, nem akartam semmi rosszat – a tekintetében őszinte
megbánást tükrözött vissza.
- Nézd csak – vette elő a telefonját gyorsan
megelőzve a kirobbanni készülő háborút. Megnyitott egy mappát, és szabályosan
az orrom alá nyomta a mobilt. A képen egy édes hiányos fogsorú kisfiú
mosolygott a balján fekete spániel kölyökkel. Hasonlított rá, szóval nem nehéz
kitalálni a rokoni kapcsolatot. – Ő a fiam, Kyle – szolgált magyarázattal. – Az
idén múlt hat éves, és lassan iskolába megy. Az anyjával mindössze egyetlen
éjszakát voltunk együtt, viszont a kicsit mindennél jobban imádom. Aktívan
részt veszek a nevelésében, anyagilag támogatom és hétvégenként mindig én
vigyázok rá. Arra akarok kilyukadni, hogy Kyle nem tett tönkre semmit, csak
színt hozott az unalmas életembe. Ashley faszságokkal tömte tele a fejedet,
mert be van rezelve. Számára csak a banda létezik, és nincs vészterve a
későbbiekre, ha nem jönne össze. Jelenleg téged hibáztat, de ugyanúgy lehetnék
én vagy bárki más a hibás, ha bele köpünk a levesébe. Érted, mire szeretnék
rávilágítani?
- Azt,
hogy a kicsi nem jelenti azt, hogy vége a világnak? – kérdeztem vissza.
- Pontosan
– bólintott.
- Tudod,
hogy támogatni foglak egész végig, szóval nem kell, hogy bármi miatt is fájjon
a fejed – Andy az ujjait összekulcsolta az enyémekkel, és kedvesen mosolygott.
- Rendben
– amennyire az ülés korlátozottsága engedte közelebb bújtam hozzá. Lehunytam a
szemem, és reméltem, hogy sikerül átaludnom a maradék órákat.
Az
óceánnak köszönhetően párás levegőbe szippantva azonnal tudtam, haza tértem. A
bensőmet melegség töltötte el, a szívem sajgása emlékeztetőül szolgált az átélt
borzalmakra, amik a legutóbbi itt tartózkodásom alatt történtek. Egyszerre
akartam elszaladni, és a keblemre ölelni a város nyújtotta életérzést. Andy
mellettem pöfékelt, de megszorította a kezemet, hogy bizonyítsa, nem vagyok
egyedül. A banda már elindult a kijelölt házba, amit a menedzser bérelt nekik
arra az időre, amíg zajlanak a próbafelvételek. Kettesben, vagyis hármasban
maradtunk (Irina az árnyékomként követett, hiszen ezt a parancsot kapta az
apámtól) a reptér bejáratánál. Tőlem várták az útba mutatást hogyan tovább, és
én egyelőre tanácstalanul meredtem a semmibe. A lenge szellő bele kapott a
fehér nyakba kötős ruhámba (a kegyetlen tél után a szervezetem rögtön
áthangolódott a jól megszokott szinte állandó 20-30 fokra, így az öltözködésben
is alkalmazkodtam). A szoknyámat megigazítva telepedtem le a kitüremkedő padka
szélére. A térdemre támaszkodva bámulta ki a fejemből, és próbáltam minden
gondolatomat kizárni. Korábban mindennél jobban vágytam arra, hogy
ellátogathassak anyuhoz, szóval úgy döntöttem legyen ez az első megálló.
Elkaptunk egy taxit, majd Irina bediktálta a célirányt.
Őszintén
bevallom, a hideg kiráz a temetőktől, szó szerint. Nem a halott lelkektől
félek, vagy talán mégis fogalmam sincs, de nehezen magyaráztam a már-már
fóbiába átcsapó érzést. Remegő kézzel markolásztam a korábban vásárolt fehér
rózsa csokrot. A tüskéket gondosan levagdosták, ám én találtam egyet és
észrevétlenül azzal karcolászgattam a mutatóujjam, míg ki nem buggyant a vérem.
- Nyugi,
nincs semmi baj – persze kiszúrta, mit csinálok, és rögtön akcióba lépett.
Bekopogtatott a sofőr ablakán. Megérdeklődte van-e sebtapasza az elsősegély
ládában. Az ócska piros doboz legalján rejlett egy, amit hosszas kutakodás után
átnyújtott a barátomnak. Megfogta a kezemet, megpuszilta a sebes ujjam, majd
leragasztotta. – Szeretnéd, hogy veled menjek? – valószínűleg leolvashatta a
rettegést rólam, ezért váltott át a kedves, őrangyal szerepébe.
- Egyedül
kell végig csinálnom – hosszas töprengés után döntöttem így. Erősnek kell
lennem, és nem csak magam miatt. – de azért köszönöm – mosolyra erőszakoltam az
arcomat, hogy lássa, nem kapok szívinfarktust, ha átlépek a kapun.
- Itt
foglak várni – ölelésbe vont. Felpipiskedtem, és megpusziltam.
„Beverly Rose, szeretett anya, Hollywood
örökké lángoló csillaga”- ezt vésték a márványkőbe. Leguggoltam, és a
sírra helyeztem a virágokat. A temetésén egy árva szót nem voltam képes
mondani, mert annyi minden felhalmozódott bennem, hogy képtelenségnek tűnt
szavakba foglalni. Azt hiszem itt az idő, hogy beszéljek hozzá. Törökülésbe
helyezkedtem, és elnyomtam a vágyat, hogy rágyújtsak. A fűszálak csiklandozták
a lábamat, a napsugarak elkerültek az örök árnyékot adó szomorúfűznek hála. Az
egyik hajtincsemet csavargatva kezdtem bele a visszafojtott beszélgetésbe.
Meséltem apáról, Nováról, Andyről, a sok szarságról, és a kicsiről. Mikor ahhoz
a részhez értem, hogy mennyire hiányzik már nem bírtam visszatartani a
könnyeimet, holott ígéretet tettem, nem fogok sírni. Összerezzentem az érintéstől a vállamon.
Megfordultam, és ő nyújtott kezet nekem. Haboztam picit, de hagytam, hogy
felsegítsen. Átkaroltam, a mellkasára hajtottam a fejem. Azért imádkoztam
titkon, adjon valami jelet, hogy a későbbiekben minden rendben lesz. Nem tudom
léteznek-e angyalok, nem vagyok hívő, viszont a túlvilág létezésére szívesen
kötnék fogadást. Gyönyörű fecskefarkú pillangó repült a sírkő tetejére, és ha
be akarom magyarázni magamnak a természetfelettit azt mondanom megjelent
előttem. Biztosan ti is kételkedtek ebben, ám én abban a percben elhittem, hogy
az a rovar az anyámat képviseli.
- Mi
volna, ha ennénk valamit? A gépen kapott mini szendvicsekkel egy mókus sem
lakna jól, szóval… - Irina is belépett a képbe. Próbálta elterelni a figyelmem,
amiért hatalmas piros pontot érdemel.
- Na? –
kapcsolódott be Andy is. – Kapsz fagyit is – úgy vigyorgott, hogy az arcizmai
szétszakadással fenyegettek.
- Megint
kezded? – sóhajtottam, de nem bírtam nem mosolyogni.
- Három
gombóc? – érezte, hogy sikerült jobb kedvre derítenie, így rögtön adta alá a
lovat.
- Legyen
négy, plusz tejszínhab, és eperöntet – alkudoztam.
- Megkapod
ráadásnak a szépfiú banánját is a tetejére, csak húzzunk már innen! A frász
kerülget ettől a helytől – sürgetett a szőke bérgyilkosnő. Szóval nem én vagyok
az egyetlen, akiből ilyen reakciót vált ki a holt lelke nyugvó helye.
- És, ha
később még szükség lesz a banánjára? – a humorom újra felbukkant, ami annak a
biztos jele, hogy a depresszióm lassan eltávolodik tőlem.
- Egye
fenyő beszerzek neked egy vibrátort, ő meg majd megoldja valahogy – vont
vállat.
- Hé, ti
most komolyan a farkamról beszélgettek? – szólt közbe az érintett banános srác.
Összenéztünk, és figyelembe se véve őt elnevettük magunkat.
Andy
bosszúból megijesztette kifele jövet, aminek hála Irina kis híján a nyakába
ugrott. Cserében úgy tarkón csapta, hogy egész úton azt dörzsölgette és panaszkodott,
hogy szerinte megsérült az egyik csigolyája. A szőke ciklon élesben kiröhögte,
és azt mondta kaphat még egyet, hogy helyre rendeződjön, mire abba hagyta a
nyavalygást. 1:0 az orosz szépség javára! Bírtam a civódásukat, és tudtam Irina
a baszogatásai ellenére kedveli a piercinges rocker srácot. Picit megnyugtatta
a lelkem, hogy ha én már esetleg nem lennék, akkor talán ő lenne az, aki
vigyázna az összetört szívű fiúra.
Napok óta
először nem végeztem a mosdóban a wc felé görnyedve az étkezés után. Bár az
említett fagylalt kehelynél már jelentkeztek a hányinger első görcsei.
Átpasszoltam Andynek, aki szemrebbenés nélkül befalta. A biztonság kedvéért
meglátogattam a női részleget az indulás előtt. Hideg vízzel öblítettem le az
arcomat, majd bekaptam egy csoda pirulát Dr. Chen ajánlásával megtoldva. A
hajkefémmel megigazítottam a gubancos zuhatagomat, és letöröltem az elmosódott
szemfesték nyomait. Némi szájfényt kentem fel, de ez csak olcsó trükk a
sápadtságom leplezésére.
- Heaven?
– ismerős hang ütötte meg a fülemet. Felemelve a fejemet a tükörben
pillantottam meg az egyik régi barátnőmet, Caitlynt. Megfordultam, és ott állt
háromdimenziós valójában. Pont úgy fest, mint mikor utoljára láttam. Hosszú
gesztenyebarna haj, őzike szemek, apró alapozóval elfedett szeplők, pisze orr,
duzzadt ajkak, a 165 centijével fölém magasodott. Világos rózsaszín ujjatlan
topot, hófehér miniszoknyát, fekete magasított talpú strandpapucsot viselt. Kilátszott
a köldöke, és emiatt leesett állal bámultam meg a virágos köldök piercingjét.
(Ejha, vajon milyen változás érkezhetett az életébe, hogy kifúratta magát?)
Váratlanul vágott mellbe a múltam, és hiába próbáltam hátra hagyni úgy tűnik,
ez nem olyan egyszerű. Az általam felépített falnak hála leromboltam a
barátságunkat. Az intézetben megszakítottam többek között vele is kapcsolatot,
és azt hittem soha többet nem találkozunk újra. – Nem hallottam felőled, nos… -
habozott, hogy kiejtse-e a száján a gyászos szavakat. – azóta – zárta rövidre.
– Hogy vagy? – alaposan végig mért, és a szeme azonnal megakadt az
összeszabdalt bal karomon. Most először azt akartam, hogy eltűnjenek a hegek,
mert szégyelltem a gyengeségem előtte. Hiába dugtam a hátam mögé a kezem, már
túl késő volt. . Ő nem ilyennek ismert, és az, akit régen a legjobb barátnőjének
tartott az anyámmal együtt meghalt.
- Egész
jól – gyorsan visszadobáltam a táskámba az elővett cuccokat.
- Nincs
kedved hozzánk ülni? Itt az egész banda – oh, a francba! Na, nem arra végképp
nem vagyok felkészülve, hogy megjátszva magam adjam elő azt, aki régen
szerettek.
- Épp
indulni készültünk, szóval bocs, de nem – le akartam rázni, és reméltem, hogy
veszi a lapot.
- Kivel
vagy itt? – az örök kíváncsisága, ami miatt már jó néhányszor bajba keveredett.
Egyszer azt mondta az egyik osztálytársam azért ilyen hossza a haja, mert tele
van titkokkal. Emlékszem, ha valakit kipletykáltunk ő mindig napra készen lökte
a legfrissebb híreket.
- A
barátommal, és anya egy régi barátnőjével – azt mégse mondhattam, hogy az orosz
szépség a személyi testőröm. Mint látszik ismét vitába keveredtem önmagammal,
hiszen annak ellenére, hogy szabadulni szeretnék, vígan itt maradok
cseverészni. Azt hiszem, egy részem sírva vágyakozik a régi szép időkre, és
kezdte átvenni felettem a hatalmat.
- A
barátoddal? – kikerekedett szemekkel szótagokként hangsúlyozott. Csessze meg,
hogy nem bírom tartani a lepcses számat! Már előre sejtettem a következő
kérdését. – Ugye bemutatod nekünk?
- Miért
érdekel? – kicsit furcsállottam, mert hiába a sok szarság már nem vagyunk
jóban.
- Mert a
barátnőm vagy – szoros ölelésbe vont. Leejtett karokkal vártam, míg abba
hagyja, mert egyszerűen nem bírtam viszonozni a szeretet áradatát. – Mi a baj?
– persze kiszúrta, hogy valami nagyon nincs rendben velem.
- Semmi –
erőltettem mosolyt az arcomra, majd megdörzsöltem a hátát. – Gyere! – hívtam
magam után.
Rövid
szóváltást követően megmondtam Irinának, hogy szeretném, ha kicsit
szüneteltetné a babysitter szerepet. Először hallani sem akart róla, de végül
bele egyezett, viszont megígértette a párommal, hogy nem veszi le rólam a
szemét. Andy nem lelkesedett különösképpen a kisebb társaságért, ez rögtön
leesett. Ők is úgy bámulták, mintha minimum három feje lenne, és bármelyik
pillanatban tüzet okádhatna. Pechemre a boksz legszélén ott ült Zachary Beaver
a srác, akiért anno bolondultam. Igazi szépfiú lenyűgöző zöld szempárral
megáldva, a szöges ellentéte minden tekintetben a mostani pasimnak. Szúrós
tekintettel méregette a piercinges rocker fiút, és a tipikusan az egy kanál
vízben is megfojtaná effektus állt be. Elsőként a nevéhez hű kinézetű Barbara
üdvözölte, majd szabályosan piócaként tapadt rá. Engem természetesen kérdések
ezreivel bombáztak, és leszidtak, mert nem adtam semmi életjelet az utóbbi
hónapokban. Bevallom őszintén meghatott, hogy aggódtak értem, de az a baj, hogy
még mindig annak hisznek, aki már nem vagyok. Kétségek között őrlődtem, és úgy
döntöttem egyelőre hagyom a dolgokat folyni a természetes medrükben.
- Van
kedvetek lejönni velünk a partra? Tikkasztó a hőség, és jól esne egy kis
hűsölés a vízben – vetette fel az ötletet Caitlyn.
- Hát, jó
– sóhajtottam. Kérdőn néztem a barátomra, aki válaszul megvonta a vállát, hogy
neki tök mindegy.
Gyalog a
tengerpart alig tízpercnyire található. A közeli boltban vettem egy neon pink
bikinit. A tükörben csalódottan tapasztaltam, hogy olyan mintha felszedtem
volna némi plusz felesleget. Persze az egész jelenleg csak illúzió a fejemben,
hiszen a hasam teljesen lapos, de el kell ismernem, rettegek az elhízástól. A
sebeimet viszont továbbra is szégyelltem a „barátaim” előtt, így a hőmérő hiába
mutatott plusz harminc feletti fokokat én inkább visszavettem a kapucnis
pulóvert. Barbie vihogva karolt belém, és vezetett ki az üzletből. Andy fekete
térdig érő rövidnadrágot választott, és a tetkói így póló nélkül fedetlenek
maradtak. Kicsit elszakadtam a csajoktól, és a fülébe súgtam, hogy ne is
törődjön velük, ha nem akar, mert ketten is jól érezhetjük magunkat.
Bömbölt a
zene, és ezzel párhuzamosan az alkoholfogyasztásnak köszönhetően a hangulat is
felfokozódott. Én nem ihattam, de így is remekül szórakoztam. A lányokkal
önfeledten beszélgettem pont, mint a régi szép időkben. Andy pedig csatlakozott
a fiúkhoz a rögtönzött amerikai foci csapatukba. Az egész túlságosan is
tökéletesnek tűnt, mintha nem fájna semmi, és egy hangocska azt üvöltötte
bennem, hogy hamarosan vége szakad a rögtönzött bulinak. Sajnos igazam lett…
úúúúúúúúúúristeeeen hónapok óta várom az új részt, hát, most hogy meg jött, csalódtam..... Hah, megijedtél mi?! :D
VálaszTörlésIgazából tényleg csalódtam, mert még mindig annyira jó, mint amikor legelőször olvastam. Najó, ez kissé zavaros lett.:D
Irina rohadt édes, az Andys civakodásuk pedig kb. olyan, mintha két ötévest összeengedtünk volna, de áááh, nagyon ott volt a szeren! Szegény Heaven élete nem akar megoldódni, de azért remélem, a végén Happy Endet szánsz nekik :D
Ashley egy köcsög, hogy ilyen bunkón viselkedik Pindurkával, de valahol az ő részeit is megértem. Remélem, Heaven gyereke találkozik majd Kyle-val :3 szerintem irtó cuki lenne!
Most így hirtelenjében ennyi.:D
Maradok hűséges rajongód és olvasód,
Lányod, fogyasztód, és első számú Evangeline - Fever hordozód,
Shina-chan
Puszi, pacsi <3
Drága kislányom! :)
TörlésÖrülök, hogy még mindig nem tudsz csalódni bennem, ez könnyekig meghat. :) Kitartasz mellettem, és ez megdobogtatja a pici szívemet. <3
Irina majd elintézi Ash-t, ne aggódj. xD
Heaven élete meg már csak ilyen, szegénykém mindig jól kiszopja a ...-t xD
A kis Biersack Junior pedig imádnivaló lesz, ennyit megígérhetek. :D :D És, hogy barátok lesznek-e Kyle-lal? Ki tudja? Talán egyszer ;)
Puszil,
Anyád a díler Evangeline
Ehj te,el nem hiszed milyen régóta vártam a visszatérésedet...nagyon szuper fejezet lett,azért bevallom örültem volna,ha Irina herén tapossa Ash-t xd de hát nem lehet minden jó...CC annyira aranyos volt,már virtuálisan megcsipkedtem a pofazacskóját. Siess a következővel,vagy legalább ne tűnj el! :c Ja,és Andy továbbra is imádnivaló. :D
VálaszTörlésPlizike! :) :)
TörlésAnnyira boldog vagyok, hogy itt vagy. :) :) Örülök a kommentednek, mint mindig. :D Irina meg, majd elintézi Ash-t xD
Puszillak,
Evangeline
U.I.: Igyekszem nem eltűnni. :) Ja, és rohanok olvasni a blogodat. :)